A pápai Petőfi Városbarát Egylet (PVE) legutóbbi műkedvelő kerekasztala amolyan ’48-as jellegű matiné volt. Idén a Petőfi-bicentenáriummal egyidejűleg van Petőfi Sándor kortársának, Tatay Sámuel (1823–1893) néhai bakonytamási evangélikus lelkipásztornak, esperesnek, ’48-as nemzetőrnek a születési 200. és elhunytának 130. évfordulója (https://reformacio.mnl.gov.hu/orokseg/tatay_samuel_evangelikus_esperes).

Ez alkalomból a reformszellemű hazafias ős mindmáig Bakonytamásiban élő leszármazottai, Fejes Péter és Fejes Ákos, valamint feleségeik, Fejesné Viasz-Kádi Márta és Fejesné Krébesz Lívia tartottak kiselőadást Tatay Sámuel életéről a PVE civil közösségében.

Fejesné Krébesz Lívia főként Tatay papi pályafutását ismertette, de kiemelte az 1848/49-es magyar szabadságügyből részét jócskán kivett, hírvivőséget is vállalt hitves, Alsóbüki Szedenics Róza (1831–1909) szerepét, aki a ’48-as eszmékért mindhalálig „csatázó” asszony hírében állt, elhunytáig hű maradt a polgári forradalom és szabadságharc emlékéhez.

Fejesné Viasz-Kádi Márta Tatay Sámuel azon híressé vált beszédét olvasta fel, mellyel a forradalom kitörését követően, 1848 tavaszán a veszprémi nemzetőrséget lelkesítette Ésaiás próféta nyomán (Ésa 52,7): „Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” (A fennmaradt Tatay-beszéd teljes szövegét lásd H. Szabó Lajos: Pápa és környéke 1848–1849. /Pápa, 1994./ 81–83. p.)

A Fejes-családban Tatay Sámueltől fogva apáról fiúra hagyományozódott a ’48-as szellemiség. Így aztán nem lett véletlen az sem, hogy a múlt század elején létesített bakonytamási csárdájuk Kossuth Lajos nevét vette fel és viseli ezt a szép nevet napjainkban is.

A programon Felejthetetlen élményem a koltói Teleki-kastélyban címmel tartott lebilincselően érdekes, fényképekkel színesített úti beszámolót Margl Józsefné egyleti önkéntes; felolvasta Petőfi Sándor Koltón, 1846. november 7–10. között írt, Gróf Teleky Sándorhoz című költeményét is.

(1846–47-ben, a gróf vendégeként három alkalommal is megfordult a településen Petőfi Sándor. Ezek közül a „látogatások” közül a legemlékezetesebb az 1847. szeptember 9. – október 19. közötti időszak, amikor az ifjú költő hitvesével, Szendrey Júliával itt töltötte a mézesheteket, miközben 28 új verssel – pl. Szeptember végén – gazdagította a magyar lírát.)

Ernszt Józsefné Juhász Ferenc (1928–2015) Akinek szívére fújt az Isten című versét mondta el, Kerecsényi Zoltán egyleti ügyvivő pedig emlékeztette a jelenlévőket, hogy a 2015-ben elhunyt kétszeres Kossuth- és József Attila-díjas költő, Juhász Ferenc idén lenne 95 esztendős. Röviden bemutatta a nemrégiben megjelent Más Petőfi az enyém című, eddig még kiadatlan írásokat is tartalmazó Juhász-emlékkötetet, melynek borítóját – az idén szintén évfordulós – Szántó Piroska (1913–1998) Kossuth-díjas festő, grafikus „Juhász Ferenc mint Petőfi” (1952) című alkotása díszíti.

„»Mit őrzünk ilyen áhítattal és odaadással múltunkból vagy jelenünkből, mint-e csodaszarvas-fiú« – gondolkodik el az ötvenes években a huszonéves fiatal költő, Juhász Ferenc, amikor először fordul a zseni előd, Petőfi Sándor felé. Ez az odafordulás életművében mindig megmarad, a kezdetektől mind formában, mind témában, mind a szerzőhöz való kíváncsi-hűségben megjelenik – nem véletlen, hogy a hetvenes években önálló kötetet tervez, megmutatva az ő Petőfijét. Ez a könyv akkor nem valósult meg, mégis, haláláig visszatér Petőfi nagyságához verseiben, eposzaiban. Egy vélt adósságot kívánunk törleszteni azzal a kötettel, amely 2023 tavaszán jelenik meg, és a két alkotót kapcsolja egymáshoz összehasonlító irodalmi és költészeti szempontból.

A Más Petőfi az enyém című kötetben a 95 éve született Juhász Ferenc és a 200 éve született Petőfi Sándor életét és életművét tesszük valamiképp egymás mellé, illetve Juhász Ferenc Petőfihez szóló, őt megidéző, elemző írásait mutatjuk be. Több egységre osztva, hat szívütésfejezetben ismerhetnek meg lírai és prózai szövegeket az olvasók, ezek mellett azonban fontos hangsúlyozni, hogy a juhászi költészet több tízezer soros nagyversei, eposzai – az egész életmű át van itatva Petőfi Sándor gondolatiságával, egészen a rezdülésekig tapasztalható párhuzamossággal…” – idézte Juhász Annát, a poéta lányát Kerecsényi Zoltán (https://petofi.hu/cikkek/mas-petofi-az-enyem).

A PVE ügyvivője szólt A tékozló országról (1954), illetve az 1955-ös, Juhász-féle Petőfi-versválogatásról is, melynek egy, a költő által számára 2009-ben dedikált példányát nagy becsben őrzi. De részletet osztott meg Tatay Sándor (1910–1991) Szülőföldem, a Bakony címet viselő művéből (1967) is. A Bakonytamásiban nyugvó, szintén Kossuth- és József Attila-díjas író azon szövegrészletét idézte, melyben Tatay Sámuelnéről írt.

Elhangzott egy cikkrészlet H. Szabó Lajos (1931–2016) hajdani pápai helytörténet-kutatótól is, aki mintegy harminc évvel ezelőtt Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886–1944) nemzeti radikális politikusról, újságíróról, a nyilasok által kivégzett nemzeti ellenállóról vallott. Ehhez kapcsolódott az egyleti ankéton Almássy Ernőné záró emlékezése, mellyel a Pápa melletti, gecsei születésű Bárdosi Jenő (1910–1985) evangélikus lelkészről, Bajcsy-Zsilinszky Endre börtönlelkészéről osztotta meg emlékeit.

A Pápa Alsóvárosi temetőkertjében nyugvó Bárdosi tisztelendő a nagy múltú Pápai Református Kollégiumban, majd a soproni Ágostai Evangélikus Hittudományi Karon tanult. Több gyülekezetben segédlelkészkedett, többek közt Szombathelyen és a Pápa melletti Csöglén. A második világháború szörnyűséges időszakában került Sopronkőhidára fegyintézeti lelkésznek. 1944 karácsony szentestéjének napján egy egész életére tanulsággal bíró, feledhetetlenül szomorú eseménynek lett a tanúja. Bajcsy-Zsilinszky Endre életének utolsó óráit, perceit a legjobban ő ismerte. Az ötvenes évek elején került vissza Pápa környékére, Dabronyba, de szolgált Nemesszalókon illetve Nyárádon is. Nyugdíjas éveiben Pápán kisegítő lelkészként, valamint a Pápai Református Tudományos Gyűjtemények munkatársaként tevékenykedett (https://www.infopapa.hu/hirek/olvas/a-75-evvel-ezelotti-szomoru-december-24-e-2019-12-24-073246).

A 2023 júniusának utolsó napján megtartott, tartalmas, pápai Petőfi Egyletes összejövetelen végül Mező Lászlóné egyleti önkéntes Kerecsényi Zoltán Kossuth című tömörversét tolmácsolta a hallgatóságnak:

Kerecsényi Zoltán:
Kossuth
(tömörvers)

Polgári átalakulás, demokratizmus,
elbukott szabadság, liberalizmus.
Internálva mint egykoron Thököly,
ám törökföldről gőzössel útja diadali –
rajongással sok britanniai és amerikai.
Vetekedő, zajos, broadwayi bámulat,
illanó sztárság, oszló reményáradat.
Utópisztikus tervek, Cassandra-levél,
csalódás mindenben, de öröm, ha él.
Nyugtató napfény, színes botanika,
halálos ágy, megváltó influenza –
Szent Mihály lován a függetlenség atyja...

(Pápa, 2023. június 17.)

A Kossuth Szövetség vármegyei titkáraként Kerecsényi Zoltán elmondta, hogy Veszprém vármegye egyik legszebb Kossuth-szobra a Farmosi Holló Barnabás (1865–1917) alkotta balatonalmádi Kossuth Lajos-szobor immár 120 éve áll a hajóállomás melletti Szent Erzsébet ligetben (Öregparkban).

A „magyarok Mózesét” ábrázoló bronz mellszobrot 1903. augusztus végén, Kossuth neve napján leplezték le. Ha idei vakációjuk közepette pápaiak arrafelé tévednének, ne feledjék el ezt megtekinteni s egy főhajtással tisztelegni előtte – hangzott el az alkalmon.

(Forrás: PVE-Hírlevél,
fotók: PVE)