A pápai Esterházy-kastélynál, a Petőfi-szobor mögött több mint harmincnégy éve álló – a felirata szerint a „politikai önkény áldozatai emlékére” 1989 óta meglévő – kopjafa régi, megviselődött emlékkoszorúit szép újra cserélték le a pápai Petőfi Városbarát Egylet (PVE) önkéntesei a közelgő nemzeti ünnep, a 67 esztendeje kirobbant népfelkelés évfordulója alkalmából, illetve mécseseket gyújtottak az 1956-os helyi történések résztvevői: a városi forradalmi tanács, az üzemi munkástanácsok tagjai, a diákok, az egyszerű munkások, az áldozatok, köztük a fővárosban halálos sebesülést szerzett katonák emlékére.

Oláh Sándorné egyleti önkéntes egy rövid idézetet osztott meg a megjelentekkel a magyarokat is nagyon szerető néhai Karol Józef Wojtyłától, azaz Szent II. János Páltól, aki 45 éve, ezekben az október végi napokban lett pápa: „Az emberiség jövője azokon az embereken múlik, akik az igazság alapján állnak, s akiknek életét áthatják azok a magas erkölcsi elvek, melyek a szívet képessé teszik az önfeláldozásig kitartó szeretetre.”

„Ma szikra, holnap láng, majd tűzerdő” – írja egyik, 1906-os versében Kosztolányi Dezső. Valahogy így terjedt ötven évvel később a forradalmi hevület is Budapestről vidékre. Részletek Mészáros Gyula Az 1956-os forradalom eseményei Pápán és környékén című kötetéből:

„A fővárosban október 23-án zajló, fegyveres felkeléssé alakult tömegdemonstráció rádión hallott hírére ugyan Pápán is sorra kerültek a középiskolás diákok körében és másutt is kisebb tüntetések, amelyek a budapesti jelszavakat hangoztatták, nagyobb és szervezett tömeg azonban határozottabb követelésekkel október 26-án vonult a Városi Tanács épületéhez. Fellépésük közvetlen eredménye volt, hogy a Tanács Végrehajtó Bizottságának kommunista vezetőit eltanácsolták az épületből, és még mielőtt a Megyei Nemzeti Tanács elrendelte volna hivatalosan is, megalakították a Forradalmi Tanácsot.

A forradalom vagy tüntetés október 26-án este a diákság vezetésével Pápán is megtörtént. Először a város utcáján vonultak fel, magukhoz vonva a tüntetésben részt venni szándékozókat. A Március 15. téren a Himnusz eléneklése után itt is a forradalmi hangulatot segítő Talpra magyart szavalták el, mint mindenütt az országban, majd a felvonulók követelésére a diákság vezetői a pápai üzemekbe mentek, hogy leállítsák a gyárakban a munkát, sztrájkot szervezzenek a forradalom érdekében, és a még dolgozó munkásokat is maguk és a forradalom mellé állítsák.

A Március 15. téren még csak a szovjet csapatok kivonulását követelték a tüntetők, majd amikor a diákok végigjárták az üzemeket, maguk mellé állították a pápai gyárak munkásait és azokat kivitték magukkal az utcára. A tüntetés radikalizálódott. A felvonuláson részt vevő gépkocsikon a következő jelmondatok voltak olvashatók: »Ruszkik, mars ki!«, »Akasszuk fel az ÁVO-sokat!«, »Börtönbe a Rákosistákkal!« A tüntetők hasonlókat hangoztattak, kiegészítve újabb, kommunistákat és oroszokat elmarasztaló jelszavakkal. A Városi Tanács épületénél szövegezték meg követeléseiket a résztvevők.

Egy visszaemlékezés szerint a Fő utcán a katonaság felállt szemben a tömeggel, de egy »Éljen a magyar hadsereg!« felkiáltás után oldódott a feszültség és összeölelkeztek egymással az addig szemben állók.

Közben a tüntetők között elterjedt a hír – amely nem bizonyult igaznak –, hogy a börtönbe 20 veszprémi egyetemista van bebörtönözve, erre a forradalmi tüntetők – a forradalom szabályainak megfelelően – azok kiszabadítását tűzték ki célul. Egyes visszaemlékezők szerint a tüntetők Fő térre érkezésekor a Pápán lévő veszprémi egyetemisták 8–10 fős küldöttsége felkereste Németh Imréné VB-elnököt az irodájában és követelte tőle, hogy a letartóztatott egyetemista társaikat engedjék szabadon.

Németh Imréné úgy határozott, hogy az egyetemista küldöttség tagjaival együtt fog megbizonyosodni, hogy a rendőrségen vagy a járásbíróság börtönében valóban vannak-e elfogott egyetemisták. A börtön körül ott tartózkodott már a tüntetők egy része is. A járásbírósági börtön kapuja be volt zárva, és oda nem lehetett bemenni. A kapu kinyitásának kérésére a börtönt védő katonák több lövést adtak le, amelyeknek nyomai az 1990-es évek elejéig látszottak a kapubejárat mennyezetén. Újabb követelésre a katonák kinyitották az ajtót. A tüntetők bementek a börtönbejáraton át az udvarba. Közben a lövéseket leadó katonákat bántalmazni akarták, akiket azonban többen megvédtek. A börtönben csak három köztörvényes bűnöző volt, akiket szabadon engedtek. A letartóztatottak kiszabadulása után Németh Imréné visszatért az irodájába katonáktól kísérve, és innen hívta fel a veszprémi egyetemet, ahol közölték vele, hogy az a hír téves, hogy veszprémi egyetemisták Pápán lennének. Ezzel mindenki megnyugodott. Telefonálás után Németh Imréné a lakására ment, majd a szovjet tisztek kivitték a repülőtérre...

1956. október 26-án a pápai textilgyár munkásai a gyár területén nagygyűlést tartottak több száz dolgozó részvételével. A gyűlés alatt a gyár elé vonuló, tüntető pápaiak kérték a munkásokat, hogy csatlakozzanak hozzájuk. A textilgyárban történtekről a korabeli megyei újság a következőket írja:

»A Pápai Textilgyárban a péntek délelőtti műszak utolsó órája lázas izgalomban telt.
A Szövő II-ből jött át a küldöttség. A Szövő I. területén lévő rezsiműhelyben tartottak gyűlést, s összefoglalták az üzem dolgozóinak részben helyi, részben országos jellegű kívánságait. Követelik, hogy néhány személyt távolítsanak el az üzemből, illetve váltsanak le jelenlegi beosztásából. A pártbizottság még pénteken összeült, hogy a munkásoknak ezt a jogosnak tartott követelését teljesítsék. A saját üzemüket érintő követelésükön túl a textilgyári munkások hangot adtak alábbi kívánságaiknak is: A szovjet csapatok szüntessék be Budapesten a harcot, és hagyják el az ország területét, azonkívül hatálytalanítsák a statáriumot. A Pápai Textilgyár dolgozói bíznak a kormányban.«

Pápán az egyes üzemekben a forradalmi megmozdulások különböző módon nyilvánultak meg 1956. október 23. és november 4. között. Az üzemekben és hivatalokban megválasztott munkástanácsok, amelyek átvették az üzemek irányítását, a forradalomnak egyik támaszai lettek és november 4. után is más fegyverrel, a sztrájkkal folytatták harcukat. A pápai textilgyár hatással volt a többi pápai gyárra is. Amikor az 1956-os Központi Munkástanács megszűnt, és a vezetőket letartóztatták, akkor az országos sztrájk fellegvára lett a pápai textilgyár. 1956. december 11-én szintén nagygyűlésre került sor a gyár udvarán. Juraszek György textilgyári dolgozó visszaemlékezése:

»1956. október 26-án, a délelőtti órákban a rádió bemondotta azt, hogy lobogózzátok ki házaitokat stb. A gyárban egyébként a hangszórókon keresztül a dolgozók ezeket hallották. A lakatosműhely dolgozói vetették fel azt a kérdést, hogy a zászlókat ki kell tűzni. Vita merült fel, hogy a 63 méteres gyárkéményre a nemzeti színű lobogót ki viszi fel. Boros Imre és Gálos István vitték fel a lobogót a gyárkéményre. Amikor a két személy vitte fel a lobogót a gyárkéményre, én ott álltam a kémény mellett és ekkor jött oda Böszörményi László, aki ugyancsak a lakatosműhelyben dolgozott. Azt mondotta nekem, hogy a fonoda tetején lévő vörös csillagot dobjuk le. Én határozottan tiltakoztam az ellen, hogy a csillagot ledobják. Azt mondottam, hogyha mindenáron le akarják venni, fektessék el. Böszörményi László több társával együtt felment a fonoda tetejére és a csillagot együttes erővel elfektették. Nem tudom megmondani pontosan, hogy Böszörményin kívül kik voltak ott. Megjegyezni kívánom, hogy ezután közvetlen odajött a műhelybe Győri Tibor igazgató és Varga Sándor volt MDP-titkár és kérdőre vontak engem, hogy milyen alapon vettük le a csillagot. Én azt mondottam, hogy nem vagyok nacionalista, nem én vettem le a csillagot, de határozottan megígértem, hogy az a csoport, amelyik levette, azzal visszatetetem. Ez meg is történt és Böszörményi közbenjárásával a csillagot a csoporttal vissza is helyeztettem. A gyárban még folyt a munka, ellenben este 6 órakor vasutasok és diákok tódultak be a gyárba, és a dolgozók az ő felhívásukra abbahagyták a munkát.«

A városban a forradalmi hangulat már korán kitapintható volt. Még egy érdekes momentum a textilgyár szomszédságából:

»A pápaiak a forradalom mellett álltak, a budapesti rádió híreiben nem hittek, ezért a forradalom eseményeit az emberek egymás között közvetítették. A vasútnál Kerekes Károly MÁV-áruirányító értesült arról, hogy a Magyar Nemzet című napilap rendkívüli kiadást jelentetett meg, ahol olvasható volt az egyetemi ifjúság 14 pontos követelése is. Mivel az újság Pápán nem volt kapható, Kerekes megkérte Tóth László vasutastársát, hogy amennyiben Ménfőcsanakon megszerezhető az újság, azt számára küldje el. Tóth László még aznap egy Pápára induló gépvonattal elküldte a Magyar Nemzet rendkívüli kiadását Kerekes Károlynak 3 példányban. Kerekes egy példányt a pályafenntartási, egy példányt a fűtőházi vasutasoknak adott át, egy újságot pedig megtartott magának, amelynek a tartalmát a vasútállomás hangos beszélőjében felolvasta, és így az egész állomás környéke értesülhetett a forradalmi követelésekről. Az állomásfőnök elküldte a Forradalmi Tanácsba Kerekes Károlyt, Kiss Ernőt és Tóth Lászlót. A Pápai Járási Ügyészség vádirata szerint Kerekes Károly este több társából álló küldöttség élén felment a városi tanács épületébe, ahol éppen üléseztek a város ellenforradalmi küldöttei, és ahol bejelentette, hogy soron kívül szót kér. Miután szót kapott, felolvasta a MEFESZ (az egyetemisták) követeléseit; így az egyetemisták követelése a ’Munkás-paraszt Ideiglenes Forradalmi Tanács’ küldöttei előtt is ismertté vált.«

Már 1956. október 23-ának is van pápai vonatkozása. Budapesten, a Magyar Rádió védelmére vezényelt honvéd alegység katonái között egy pápai fiú is volt: Stenger F. György. Alig érkeztek meg a Bródy Sándor utcába, megindult a rádió elleni fegyveres támadás. A fiatal katona vállvetve harcolt bajtársaival, és 24-én hajnalban halálos lövést kapott. 1956. november 6-án, a Soroksári úti laktanyában oltotta ki egy halálos lövés Salamon Károly életét is. Pápán, a Kálvária temetőben helyezték mindkettőjüket örök nyugalomra. Sírjuk a forradalom alatt ártatlanul elesettek egyfajta emlékhelyévé vált Pápán…”

(Forrás: PVE-Hírlevél,
fotók: PVE, KZ)