A rendezvényen elhangzott: az emlékezés nem pusztán történelmi visszatekintés, hanem közös felelősség is.

A megemlékezés emlékbeszédét Pátkai Ádám Sándor, a pápai közgyűjtemények szakmai vezetője tartotta. Beszédében hangsúlyozta, hogy az emléknap maga is állásfoglalás: „Az emléknap szó nem pusztán dátumot jelöl a naptárban, hanem emlékezetpolitikai állásfoglalás is. Kimondja, hogy volt diktatúra, volt elnyomás, voltak áldozatok, és nekünk kötelességünk emlékezni rájuk.”

Felidézte, hogy a kommunista diktatúra súlyos sebeket ejtett Magyarországon. „Elhurcoltak, bebörtönzöttek, internáltak, kitelepítettek, megalázottak és megfigyeltek – százezrek tartoztak és tartoznak az áldozatok közé. Emberek, akiknek nemcsak szabadságát, hanem gyakran méltóságát, hitét és jövőjét is elvették.”

Pátkai Ádám Sándor ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a diktatúra nem köthető kizárólag egyetlen politikai oldalhoz. „Amikor a hatalom korlátlanná válik, amikor az emberi méltóságot alárendelik egy ideológiának, ott mindig áldozatok születnek – függetlenül attól, milyen zászlók alatt történik mindez.”

A beszéd helyi vonatkozásokat is érintett. Elhangzott, hogy Pápa városa sem maradt érintetlen a XX. század diktatórikus folyamataitól. „Voltak, akiket elhallgattattak, félreállítottak, meghurcoltak. A mi feladatunk, hogy a közösségi emlékezetben is helyet kapjanak.” Kiemelte Sulyok Dezső, Pápa egykori polgármesterének és országgyűlési képviselőjének életútját is, aki demokratikus elvei miatt találta szemben magát a hatalommal. Mint fogalmazott, sorsa figyelmeztetés arra, hogy „a diktatúrák nem tűrik a szabad véleményt és a politikai pluralizmust.”

Az emlékező beszéd egyik központi gondolata volt, hogy az áldozatok emléke nem válhat politikai eszközzé: „Az áldozatok emléke nem lehet pártpolitikai kérdés. A szenvedés nem jobb- vagy baloldali, a meghurcolt ember nem ideológiai kategória, hanem emberi.”

Zárásként arra kérte a jelenlévőket, hogy az emlékezésben az emberi méltóság maradjon a középpontban. „Az emlékezés nem csupán a múltról szól, hanem rólunk is. Arról, hogy milyen közösséget akarunk építeni. Olyat, amely tanul a történelemből, és az áldozatok emlékét politikai viták fölé emeli.”

A megemlékezést koszorúzás és gyertyagyújtás követte előbb a Sulyok Dezső szobornál, majd Dr. Katona István emléktáblájánál, a Márton István utcában. A műsorban közreműködtek a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakgimnáziuma tanulói.