Szombathely képviselő-testülete az 1936. április 2-i közgyűlésén többek között arról is határozott, hogy helyszűke miatt, a pilóta kiképzés akadálytalan biztosítása céljából, egy új repülőtér kibérlését szorgalmazza, amihez évi 4000 pengővel járul hozzá, 1937-től kezdődően, 10 éven át. Ugyanebben az évben, Vas vármegye törvényhatósága további, évi 2000 pengő segélyt is megszavazott, 12 év időtartamon keresztül, a repülőkiképző telep terjeszkedésének és fejlesztésének céljaihoz. Eredetileg Szombathely hét kilométeres körzetében tervezték kialakítani a fiók-repülőteret, de végül a szemrevételezés során, Cziráky György gróf Kenyeri és Rábakecskéd határában fekvő erdejének, egy kb. 1,35 négyzetkilométernyi területét találták a legalkalmasabbnak.

Az előzetes megállapodást a területen található fák eltávolítása és a terület körülárkolása követte, amelyet a környék munkanélküli földmunkásaival végeztettek el. Egy irat szerint közel ötszázezer csemetét kellett eltávolítani. Az árkolásnál felszabaduló földet a terep kiegyenesítésére használták fel, majd befüvesítették a leendő repteret. A munkálatokat 1937 őszén fejezték be, 2646 pengő 60 fillért költséggel, majd 1938 tavaszán átadták a szombathelyi kiképző telep vezetőségének -írja a kenyeri.blog.hu oldal.

A kenyeri reptér létrejötte beleilleszkedett a „titkos" légierő kiépítésének vonalába, amelynek során a Légügyi Hivatal, 1936 nyarától az országban 40 repülőtér építését rendelte el. Az ország már ekkor háborúra készült.

Arról, hogy 1938-tól kezdődően, mint repülőtér mennyire volt használatban, csak kevés információ áll rendelkezésre. 1941. február 1-jén két ejtőernyős-század állomásozott itt, majd március 24-én, már egy bombázószázad használta a repülőteret. Az oroszországi front harcaitól távol, hátországi reptérként nem jöhetett szóba Kenyeri. A harcok Magyarország irányába történő áttolódásával, 1943 nyarán, a kenyeri repteret kibővítették, amihez újabb területek kisajátítása vált szükségessé Kenyeri és Vönöck községek határában. A jelentősége 1944-ben nőtt meg igazán, mivel az egyre erősödő szövetséges légitámadások miatt, több veszélyeztetett egységet is "biztonságba helyeztek" Kenyeriben, más repterekről - írja a blog.

Kishady Gábor főhadnagy balesete Kenyeriben, 1944. december 16-án történt. A pilóták Páliból érkeztek teherautón 4 db új Fw-190-es gép átvételére. A -11 fokos hidegben, a főhadnagy repülőgépére egyoldalúan fagyott hó megváltoztatta a szárny profilját, ezáltal vezethetetlenné vált, és felszállást követően lezuhant. A pilóta fejsérüléssel megúszta a zuhanást. (Fotó: A Magyar Királyi Honvéd Repülő Akadémia 1944. augusztus 20-án felavatott évfolyamának emlékkönyvéből).

Az 1944. augusztus 11-én megtartott helyszíni bejárás jegyzőkönyvét Heppes őrnagy vetette papírra. A jegyzőkönyv tanúsága szerint, mintegy százötven repülőgép állomásozott akkor Kenyeriben, amelyeknek legalább felét át kellett telepíteni kisebb repterekre, hogy a harci gépeknek helyük legyen. A vadászrepülők részére 17 darab szilánkmentes, hármas karám, a legénységnek kilenc barakk építésére volt szükség. A közforgalmi és a karámokhoz szükséges bekötőutak megépítése is 5 kilométert tett ki.

A pilótaképzést - az éppen zajló háború közepette - én inkább a "gyorstalpaló tanfolyam" kifejezéssel határoznám meg. Az utolsó hónapokban, alig néhány tíz órányi repülés után már harci alakulatokhoz vezényelték a frissen képzett pilótákat.

1945. március 25-én, 8:36 órakor adták ki az ezred részére a Szombathelyre történő áttelepülési parancsot, amely szerint mindenkinek el kellett hagynia a Kenyeri repülőteret. Néhány hónapra csendes lett a szovjetek kezére került repülőtér, ahol számos repülőgéproncs maradt, nem is beszélve az egyéb anyagokról. A megmentésükre tett helyi kísérletek azonban nem jártak sikerrel.Természetesen a szovjet parancsnokság is igényt tartott a repülőtér még használható anyagaira.

A szovjet csapatok eleinte önállóan használták mint repteret 1945 és 1956 között, majd az 1960-as évektől közös üzemelés alatt állt, végül 1991-ben, a kivonulás után újra magyar repülőtér lett.

MIG 21-AN repülőgép a Kenyeri reptér felett az 1980-as években (Fotó: Kihalt laktanyák)

A Kenyeri repülőteret az 1960-as évektől a továbbiakban csak az úgynevezett kitelepülések alkalmából használták. Ennek célja minden esetben a füves reptér kipróbálása, berepülése volt. Úgy tartják, hogy a legjobb pilótákat választották ezekre a gyakorlatokra. A felszállások ugyan elviselhetőek voltak, de a leszállásokat már sokkal nehezebben lehetett végrehajtani. Bár az orosz MiG repülőgépek arra lettek kifejlesztve, hogy ilyen repterekről is üzemeljenek, a földet éréskor a főfutókon még pattogtak néhányat mire az orrfutó is földet ért. Természetesen a füves repterek csak megfelelő száraz időjárási körülmények között voltak használhatók, a gépeket is speciálisan fel kellett készíteni, módosítani kellett például a kerekeknek a nyomását is. A földre szállás után a földi személyzetnek rengeteg dolga akadt a gépek takarításával.

Katonák a Kenyeri repülőtéren az 1970-es években. A jól megtermett kecske, a fotós információi szerint, kolbászként végezte... (Fotó: Stemmer István)

1975-ben, a Pápán állomásozó ezred, teljes állományával felkészült a kenyeri füves repülőtérről harcfeladat végrehajtására. Ez a kezdeményezés repülő körökben nagy feltűnést keltett.

Az egykori kapu helyén már csak a betonoszlopok emlékezetnek a közút felőli, egyik reptér-bejáratra, amit őrök vigyáztak (A képet 2018-ban készítette a blog szerzője, Pörneczi Tamás)

Erről Kositzky Attila, nyugdíjas altábornagy, egykori ezredparancsnok így írt visszaemlékezésében:
„Lenyűgöző látványt nyújtott a fák közé rejtett gépek gyors, ismételt előkészítését végző műszaki állomány, a föld alá rejtett harcállásponton irányító emberek munkája, a perzselt fűről felszálló gépek porfelhőbe burkolózó hajtóműlángja, az éjszaka sötétjébe rejtőző repülőtér bogárfényei. Ez a képesség nagyban javította az ezred manőverezési és túlélési képességét.”

Rigó Sándor százada a Kenyeri repülőtéren az 1970-es években (Fotó: id. Kositzky Attila)

Kenyerit nem zárták el kerítéssel, így "elvileg" bárki számára nyitott volt. Ennek ellenére a repülőtér mellett vezető úton mindenütt "megállni tilos" és "fényképezni tilos" táblák riasztottak el mindenkit a kíváncsiskodástól. A kitelepülések idején természetesen korlátozták az illetéktelenek mozgását, de nem lehetett megakadályozni a kíváncsiskodók bejutását a környék földútjairól. Az 1990-es években még repülőnapokat is tartottak a repülőtéren, a nagyközönségnek is megmutatva a pilóták és a repülőgépek tudását. Az utolsó, a szerző által megtalált, repülőkkel teli reptérfotó 1996-ból származik. Ezt követően megszűntek a kitelepülések, a megmaradt épületeket és anyagokat a Honvédelmi Minisztérium Vagyonkezelő cége (HM-EI Zrt) megbízásából, polgári őrök vigyázták. Aztán az őrség is elmaradt, a természet visszahódította ugyan a terület egy részét, de a felszállópálya még ma is jól látható.

Az utolsó repülőnap Kenyeriben 1996. júniusában (Fotó: Horváth Tamás)

Bár a kifutópályát azóta nem használják, a Bázisrepülőtéren állomásozó C-17-es szállítógép és egyéb, a reptéren gyakorlaton részt vevők most is használják a repülőteret, ejtőernyős és teherdobás feladatok végrehajtására.

Vasbeton tároló a föld alatt. Oltóvíz tárolásához használhatták. (2018 - Pörneczi Tamás)