Az emlékbeszédet Áldozó Tamás mondta. A polgármester felidézte a világosi fegyverletélt és név szerint felsorolta a kivégzetteket:Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József, Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Láhner György, Knezich Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly nevét megőrizte az emlékezet.Ormai Norbertet 1849. augusztus 22-én, Kazinczy Lajost október 29-én, Ludwig Haukot pedig 1850. február 19-én végezték ki. Utóbbiakkal mostohán bánt a történelem, pedig nekik is az aradi tizenhármak mellett a helyük. A 13 aradi tábornokkal egy napon, 1849. október 6-án Pest-Budán kivégezték az első magyar miniszterelnököt, gróf Batthyány Lajost.

A városvezető úgy fogalmazott, hogy a szabadságharc mártírjai meghívást kaptak a történelembe és azt nem hárították el maguktól, helytálltak. - Az a hatalom könyörtelen, amelyik retteg a legyőzöttektől. Retteg, mert bizonytalan a győzelmében, retteg, mert sejti, hogy seregeket legyőzhet, de a lelkeket nem törheti meg. Nem is sikerült sem 1849-ben, sem 1956 után; a mártírok élete példát, haláluk pedig gerincet adott ahhoz a küzdelemhez, amelyben a nemzet soha nem feledett, amelybe újra meg újra beleállt, s amelyet évtizedekkel a kegyetlen megtorlás után mindkét alkalommal aztán diadalra is vitt. A hóhérok büntetése az, hogy lassan kikopnak a történelmi emlékezetből. A mártírok része pedig annyi, hogy ők mindig velünk maradnak: történelemkönyvekben, emlékművekben, imádságainkban. Tisztelet a hősöknek - zárta szavait a szónok.

A megemlékezésen aTarczy Lajos Általános Iskola felső tagozatos diákjai adtak irodalmi műsort. Az esemény koszorúzással és a Szózat hangjaival zárult.