Több mint két évtizedes hagyományához híven – a pandémia miatt két év kényszerű kihagyás után – főhajtásra, virágelhelyezésre, mécsesgyújtásra hívta Kerecsényi Zoltán lokálpatrióta, a Petőfi Városbarát Egylet (PVE) ügyvivője Pápa legnagyobb temetőjébe, az Alsóvárosi köztemető katonai kegyhelyeihez mindazokat, akik fontosnak érezték a fasizmus, a nácizmus felett aratott győzelem emléknapján, az európai béke napján, „a halott katona nem ellenség” jegyében közösen leróni tiszteletüket a második világégés hősei és áldozatai előtt.

A Marton László (1925–2008) Kossuth-díjas szobrászművész által alkotott és 1988 óta a temetőkertben álló második világháborús emlékműnél Margl Józsefné és Horváth Lászlóné PVE-önkéntesek szavalata hangzott el először; előbb Sík Sándor (1889–1963) piarista tanár-poéta „Testvérek, merjünk hősök lenni már…” kezdetű megható, szép gondolatai, majd Puskásné Tófeji Valéria pápai költőnő „Békehangulat” című, nagyon kedves verse.

Ezután a szovjet katonai emléktáblánál Kerecsényi Zoltán szólt az emléknap lényegéről:

„Európa sok országában minden esztendő május 8-án ünneplik a második világháború befejeződésének emléknapját. Ezen a napon tette le a fegyvert a náci Németország hadserege az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió szövetséges hadereje előtt 1945-ben.

Erre emlékezve, immár több mint két évtizede, kezdeményezésemre, hívásomra, hol több, hol kevesebb pápai egybe szokott gyűlni a helyi Alsóvárosi köztemető katonai kegyhelyeinél »a halott katona nem ellenség« jegyében, hogy fejet hajtson a világégés áldozatai, valamint a háború utáni békeidőszak kezdetének emléke előtt. Igaz, az utóbbi időkben – 2020 előtt, a járvány kezdete előtt – már mind kevesebben, de büszkén mondom, Magyarországon azon kevesek közé tartozunk, akik az elmúlt két évtizedben megemlékeztek-megemlékeznek itt minderről.

A második világháború halálos áldozatainak becsült száma világméretekben elérte az 55 millió főt; szervezett népirtás keretében a nácik és cinkosaik meggyilkoltak 6 millió zsidót, köztük 600 ezer magyar állampolgárt, a Szovjetuniónak 27 millió állampolgára pusztult el. 1945. május 8-al az egyik legsötétebb fejezete zárult le történelmünknek.

Nem tartozom azok közé, akik május 8-át diszkreditálni óhajtják, mondván nem hazafias dolog erre emlékezni-emlékeztetni, mivel utána ránk szakadt a szovjet megszállás. Sulyok Dezső néhai pápai polgármestert, miniszterelnök-jelöltet idézem: »…én valóban a felszabadulást láttam a nácizmus leveretésében, és ebben az érzésben osztozott velem népünk túlnyomó többsége. Nem rajtunk múlt, hogy ez az érzésünk és minden szép várakozásunk füstté vált...«

Az európai békekötéssel indult, a náciellenes mártír, Bajcsy-Zsilinszky Endre újratemetésével, aztán a második magyar köztársaság kikiáltásával folytatódott rövid magyar béke-időszak, »a háború utáni két és fél éves demokratikus kísérlet felvillantotta a magyar nép politikai tehetségét, bebizonyította érettségét és rátermettségét sorsa irányítására; a ’47-es kommunista puccs a biztató indulást letörte… Aki a demokratikus átalakulás kísérletét ki akarja iktatni a történelmünkből, az egyúttal leírja a földreformot és még sok minden olyat, amit a nép érdekében követeltünk és tettünk…« – mondta a népi mozgalom egykori kiemelkedő alakja, a hajdani jeles író-politikus, Kovács Imre.

»Bár Magyarország gyötrelmekkel és veszteségekkel élte meg az elmúlt évszázadot, történelme olyan tanulságokat tár fel, amelyek képesek elősegíteni a társadalom magára találását és a nemzet önbecsülését…« – húzta alá az 1945 és 1947 közötti magyar nemzetgyűlés képviselője, a későbbi magyar parlament korelnöke, Prof. dr. Horváth János (†2019).

Dr. Theodor Bovet krisztuskövető orvos szerint: »Szükség volt a földalatti ellenállási mozgalmakra – például a második világháborúban a nácik ellen –, ahol pincékben és elhagyott erdei kunyhókban találkoztak, az üldözésekre és koncentrációs táborokra, ahol kiütközött az emberek egész jelleme; a legnagyobb nyomorúságra és kifosztottságra, amikor már tényleg csak a leglényegesebb maradt meg: hogy megtudjuk, mi az igazi közösség. Ez alatt a fellengzős szervezetek szinte kártyavárként omlottak össze. A világbéke az egyes emberek személyes találkozásán múlik, akik kölcsönösen megbíznak egymásban, mivel békesség lakozik szívükben…«

Szovjet katonák ezrei adták az életüket Magyarország területén is a náci német hadsereggel szembeni harcokban. A második világháború végére, május 8-9-re emlékezve róluk, a náciktól Európa ezen részét megszabadítókról sem feledkezhetünk el.

A második világháború sok súlyos megpróbáltatást jelentett a pápaiaknak is. A katona-, levente-, s a légitámadások polgári áldozatai mellett a gettókba és a koncentrációs táborokba hurcolt zsidó vallású és más személyek közül több mint kétezer ember vesztette életét. Sok pápai anya, feleség és gyermek gyászolta szeretteit, kik a Don mentén pusztultak el.

»Az 1944/45 fordulóján közigazgatásilag és katonailag, sőt a légi, a köz- és vasúti közlekedés szempontjából is fontossá vált s ugyanakkor a menekülők tízezreivel, a hadikórházzá alakított iskolákban és a kastélyban ápolt mintegy két és fél ezer magyar és német sebesült katonával felduzzasztott Pápa 1945. március 26-a reggelére szabadult fel a német megszállás és a nyilas uralom alól. A Bécs irányába törő 3. Ukrán Front gárdalövész-alakulatainak és gépesített, harckocsizó egységeinek bevonulását több napon át ismétlődő, főleg a repülőteret és a városon, valamint annak környékén húzódó visszavonulási útvonalakat célzó szovjet és angolszász repülőtámadások előzték meg. Éppen ezért az idegen megszállók és a nyilas vezetők már javában menekülőben voltak, a lakosság és az épületek azonban mindezt nem vészelhették át áldozatok és rombolások nélkül…« – írja a »Tanulmányok Pápa város történetéből – A kezdetektől 1970-ig« című, 1994-es monográfia. Az új élet romokon kezdődött. Az újjáépítés során 73 romba dőlt ház maradványainak eltakarításáról, 535 megrongálódott épület helyreállításáról, a gyárak hiányzó felszerelésének pótlásáról, a megsérült vízvezeték- és villanyhálózat üzembe helyezéséről kellett gondoskodni.”

Végül Kerecsényi Zoltán Alexis Valdés kubai színész-költő „Remény” című költeményét olvasta fel a megjelenteknek, majd elmondta, egyletük is csatlakozik a felsődobszai „Szeretet-kikötő” felhívásához; ők is fognak képeslapokat küldeni a békéért. Részletek az alábbi plakáton. 2022. május 16-ig várják a beérkező képeslapokat:

A megjelentek fehér szalagokkal átkötött és békegalambos jelképpel díszített virágokat helyeztek el, valamint mécseseket gyújtottak a magyar, a szovjet, a német katonai emlékhelyeknél. Innen elsétáltak a tizenöt esztendeje elhunyt Gábrielné Jáger Teréz (1935–2007) pápai ének-zene tanár, karnagy, zongoraoktató, helytörténeti író nyugvóhelyéhez is, ahol szintén fejet hajtottak; – akiről az egylet Petőfi-emlékprojektje keretében nemsokára külön ankét keretében is meg fognak emlékezni.

A második világháború lezárásnak évfordulója. Emlékezzünk együtt! – Az origo.hu összeállítása:

(Forrás: PVE-Hírlevél,
fotók: PVE)