Ezen szép évfordulók jegyében a Kossuth Szövetség (KSZ) Veszprém megyei Csoportja, az Elsősorban pápai Városbarát Egylet (EpVE) szeretné kezdeményezni Pápán, Pápa környékén, s a megyében is, hogy ahol Kossuthnak, Petőfinek, vagy 1848/49-nek valamilyen kötődése, vonatkozása van, a helyiek ültessenek el egy fát.

Az 1989/90-es rendszerváltoztatást követő esztendőkben és évtizedekben sok helyütt avatott emlékjeleket, szobrokat a hálás utókor Kossuth, Petőfi és 1848/49 hősei tiszteletére. Ezek folyamatos gondozása, karban tartása fontos, nélkülözhetetlen feladat lesz az elkövetkező – megpróbáló – időkben is, hogy népünk ne szűnjön meg emlékezni, emlékeztetni, fenntartani a szülőföld és a haza iránti szeretetét, lelkiismeretét, identitását.

Azonban most, az előttünk lévő, közelgő szép új évfordulók, emlékévek kapcsán szervezetünk azt szeretné szorgalmazni, hogy úgy igyekezzenek méltó módon emlékezni az egyes települések, civil közösségek 2022-ben, vagy 2023-ban, hogy egy-egy emlékhely, emlékjel „mellé” elültetnek egy-egy fát – például gyümölcsfát – Kossuth, Petőfi, illetőleg 1848/49 emlékére; ezzel is hozzájárulva a hazai környezet- és klímavédelemhez, felelősen gondolva a jövő magyar nemzedékekre is. Kossuth, aki megszállott természetbarát, lelkes kertész, botanikus is volt, ennek biztosan nagyon örülne.

„…jól esett is lelkemnek megismerni s imádni tanulni Istent a természetben,
melynek bámulatos törvényeiből a végtelen bölcseség minduntalan felénk kiált...”
(Kossuth Lajos)

Kerecsényi Zoltán,
a KSZ megyei titkára,
az EpVE ügyvivője

Pápa, 2021. november 26.

(Kép-forrás: kanizsaujsag.hu)

„Hogy miért ültess fát? Mert a fa maga az élet, egy csoda, csakúgy, mint Földünk megannyi természetes tartozéka, amit nem ember, hanem a jó Isten alkotott.
Ha körülnézünk, ezt a csodát látjuk a fák leveleiben, a virágos mezőkben, a felhőkben,
a méhekben, a folyók, tavak, a végtelennek tűnő tenger vizeiben:
egy kékesen fénylő csodát a rideg és fagyos, halálos űr sötétjében.
Ültess el egy fát, vagy akár csak egy virágot, ha megteheted,
és vigyázd, óvd ezt a Kék Bolygót…”

(Papp Attila)

„A szőlőszem kicsiny gyümölcs,
Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék.
A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs,
S ha a kis szőlőszemnek egy nyár
Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek,
Amig megérik? ez belékerűl

Évezredek vagy tán évmiljomokba,

De bizonyára meg fog érni egykor,
És aztán az emberek belőle
Világvégéig lakomázni fognak.
A szőlő a napsugaraktul érik;
Mig édes lett, hány napsugár
Lehelte rája élte melegét,
Hány százezer, hány miljom napsugár?...
A földet is sugárok érlelik, de
Ezek nem nap sugárai, hanem
Az embereknek lelkei.
Minden nagy lélek egy ilyen sugár, de
Csak a nagy lélek, s ez ritkán terem;
Hogyan kivánhatnók tehát, hogy
A föld hamar megérjék?...
Érzem, hogy én is egy sugár vagyok,
Amely segíti a földet megérni.
Csak egy nap tart a sugár élete,
Tudom, hogy amidőn megérkezik
A nagy szüret,
Akkorra én már rég lementem,
S parányi művemnek nyoma
Elvész az óriási munka közt,
De életemnek a tudat erőt ad,
Halálomnak pedig megnyúgovást,
Hogy én is, én is egy sugár vagyok! –
Munkára hát,
Föl a munkára, lelkem!
Ne légyen egy nap, egy perc elveszítve,
Nagy a föladat, az
Idő röpűl, s az
Élet rövid. –
Mi célja a világnak?
Boldogság! s erre eszköz? a szabadság!”

(Petőfi Sándor)