A város központjában álló emeletes barokk házak közül egyedüliként emelkedik ki a Fő tér 16. és a Kossuth Lajos u. 1. (régen: Szél utca) szám által határolt hangsúlyos kétemeletes épülettömb, amely méltó lakhelyet adott a földesúri tisztikar és az alkalmazottak számára - írja közösségi oldalán a Gróf Esterházy Károly Múzeum.

Simon Zsolt összeállításából kiderül, az 1735-ös Maynczek-féle térkép, majd 1793-ban Gaspar Miller rajzolt újabb térkép helyszínrajza szerint az 1210 nm alapterületű épület több telek összevonásával jött létre. Az 1857-es térképen még 296. és 299. helyrajzi számon, az 1862-es térképen a 249. és 250-es házszámon (hrsz: 1074-1075) szerepelteti. Az 1910-es telekegyesítéskor kapta meg 368. helyrajzi számot.

1715-ben itt volt a „Sidok háza”, az uradalom boltja (N. 70., ma: népművészeti bolt), de itt volt a „lutheránusok oratóriuma” is (N. 73. Fő téri kapuajtó mögött), ahol a közösségi tagok vallási gyakorlatokon keresztül törekedtek a lelki elmélyülésre.

A fenti épületek az 1750-es években kezdődő térrendezési folyamatok során eltűntek, helyükre a Fő tér 12. szám alatt álló „Lábasházhoz” hasonló egyemeletes árkádos épület került. Az 1900-as évek elején újabb bővítés és átalakítás történt. Feltehetően az átépítés előtt és után is az emeleti részen már bérlakások voltak, a földszinti rész pedig számos üzlet, bolt, műhely állt, az árkádok alatt pedig a város iparos- és kereskedői kínálták áruikat.

A ma is álló bérházépület a századfordulón elkezdett városrendezés elhibázott koncepciója mentén jött létre. Az emeletráépítés más ingatlanoknál már elmaradt. Csupán 1937-ben, mintegy ellenpólusként, a „Lábasház” épületét építették volna át, ám Fa László építész 8 lakásos bérházterveit a közhangulat nyomására elvetették. Az építkezés után ma is látható csupaszon éktelenkedő tűzfalak maradtak vissza. Idővel ennek látványát egy nyeregtetővel kívánták tompítani, de ez is csak tervezet maradt.

Az átépítés és bővítés után a Fő téri oldal homlokzatát 7 db (5+2), a Kossuth utcai oldal homlokzatát 12 db füleskeretezésű ablaktengely díszíti. Az épülettömbbe két félkör záródású kapun keresztül lehet bejutni. Mindkét boltozatos kapubejáróból vezet lépcsőnyílás az emeletekre. A lépcsőt és az emeleti függőfolyosókat míves kovácsoltvas korlát övezi. Az épületeben 16 db 1 szobás, 12 db l2 szobás, 5 db 3 szobás és 1 db 4 szobás lakást alakítottak ki.

A földszinten 4 db üzlet működött. A Fő téri oldalon állt a Hanauer-féle vas- és gépkereskedés. Az 1948-as megszűnése után helyén konyha- és háztartási felszerelés bolt, majd húsáruház, az épület sarkán édességbolt működött. A Kossuth utcai részen ruházati boltok – úri divat, szűcs, szőrme és kalapüzlet – volt. Amikor az orosz katonai parancsnokság 1945-ben lefoglalta a Városházát, a város egyes közigazgatási részlege ide költözött át, itt volt a Magyar Kommunista Párt helyi irodája is.

Az uradalmi bérlők mellett az 1920-as évektől megjelent a városi polgárság tehetősebb rétege – orvos, ügyvéd, katonatiszt, plébános, tanár – is. A kevésbé tehetős réteg beköltözése 1947-ben, a lakások megosztásával kialakított társbérlet intézményével vált tömegessé.