A kiállításmegnyitón elsőként Kapcsándi Szilvia köszöntötte a jelenlévőket. A múzeum vezetője az Úristennek mondott köszönetet azért, amiért együtt lehetnek ezen az alkalmon, és közösen ünnepelhetik Katona György eddigi munkásságát, ismerhetik meg életművének egy szeletét.

Köntös László, a Pápai Református Gyűjtemények igazgatója elmondta, nem az idei évre tervezték Katona György munkásságának a bemutatását, ám a Jóisten közbeszólt. – Az Úristen mindig jelen van az életünkben, csak néha nagyon keményen és brutálisan szól bele, és most ezt éreztük. Fantasztikus az a hit, ahogy Katona György hordozza az életét és a sorsát. Ő egy hitvalló ember. Számomra megérintő, ahogy egyszerre benne él a református keresztyén hagyományban és mégis mai, személyesen átélt és megélt hit él benne, ami átjön a képein is. Ez egy különleges kiállítás, mert Katona György most egy olyan életszakaszban van, amikor az Úristen őt a tenyerében tartja, és azért könyörgünk, hogy tartsa meg közöttünk, hogy sok szép, hitvalló képpel örvendeztethessen meg bennünket – fogalmazott Köntös László.

Katona György fiának, Katona Dávidnak a gitárjátékát követően Veress Zsuzsa, a festőművész felesége nyitotta meg a kiállítást. – Ahogy Katona György írta az orvosának, „A festészet is sugárterápia, csak másképp. Közös tulajdonság a gyógyító erő.” Ha tehát megnézik a 61 éves művész 61 kiállított alkotását, nem akármilyen művészetterápiában lesz részük. A festő a terapeuta, aki besugározza Önöket az élet iránti tisztelettel, hálával, örömmel. Tárják ki a szívüket és fogadják be a sugarakat – kezdte beszédét Veress Zsuzsa, majd pedig bemutatta férje munkásságát.

Beszélt a művésztanár jellegzetes csorgatásos technikájáról, a rá jellemző színhasználatokról, alkotói korszakairól, a fény felé haladásról. Vonzódásáról mindenhez, aminek múltja, történelme van, alkotói sokszínűségéről, amelyben a biblikus témák mellett a portrék, csendéletek, nonfiguratív alkotások éppúgy megjelennek, mint a tájképek. Veress Zsuzsa szólt férje tanári hivatásáról is, amely szerinte nem választható el alkotói tevékenységétől. Mint fogalmazott, tanárként a növendékeit saját útjuk megtalálásában segíti, és el is indítja őket ezen az úton.

- Ahogy telt-múlt az idő, a színek egyre élénkebbek lettek. A festő drámaiságát felváltotta egyfajta derű. Katona György bölcsebb lett? Vagy tán jobb? Mindenesetre több a fény. Köszönjük meg hálásan. Katona György is hálás – mondta Veress Zsuzsa, végül pedig Ady Endre: Köszönöm, köszönöm, köszönöm című versét mondta el férje felé fordulva.

A beszédeket követően a Pápai Református Kollégium diákjai és tanárai adtak át a festőművésznek egy ajándékot, egy saját munkáikból összeállított albumot. Katona György meghatódottan lapozta végig a meglepetést, hálás szívvel mondva köszönetet azért a rengeteg szeretetért, amelyet most kap és amelyekből töltekezik. – Amikor hátrébb szorulok, akkor is jusson eszetekbe mindaz, amit mondtam. Én akkor is tanítalak benneteket, meg az összes régi festő is, Leonardótól Giottóig, Csontvárytól Munkácsyig – mondta diákjainak a festőművész.

A kiállításmegnyitó végén elhangzott, Katona György felajánlotta a közmédia Jónak lenni jó! című műsorának A csíksomlyói búcsú című képét.