A rendezvényen Kincses László szavalatát követően Bakos László önkormányzati képviselő mondott emékező beszédet. - Ma nem győzelemre emlékezünk. Ma nem diadalról, nem dicsőségről, nem hősi legendákról beszélünk. Ma emberekre emlékezünk. Magyar emberekre, fiúkra, apákra, nagyapákra, testvérekre – akik egy idegen földön, a Don partján, a történelem egyik legkegyetlenebb poklában szenvedtek, fagytak meg, haltak meg vagy tűntek el örökre. A Doni áttörés nem csupán hadtörténeti esemény, nem évszám egy tankönyv lapján, hanem nemzeti seb, amely hosszú évtizedeken át nemcsak fájt, hanem amiről beszélni sem volt szabad - kedte beszédét a képviselő.

Bakos László hangsúlyozta, a magyar katonáknak nemcsak az ellenséggel, hanem a mínusz 30-40 fokos hideggel is meg kellett küzdeniük. - A Don áttörésekor nemcsak a front szakadt át. Átszakadt az emberi tűrőképesség határa is. Több mint százezer magyar katona veszett oda – elesett, megfagyott, eltűnt, hadifogságba esett. És minden egyes szám mögött egy név volt. Egy arc, egy élet, amelyet vártak haza - fogalmazott Bakos László, akinek a nagyapja is a megmenekült katonák között volt, amerikai hadifogságot követően hazatérhetett. -Ő túlélte és soha nem felejtett. Viszont a szenvedések ezzel nem értek véget, a háború után egy új rendszer következett, amely nemhogy nem tisztelte a Don-kanyart megjárt katonákat, hanem gyakran megbélyegezte, elhallgattatta, sőt üldözte őket. A Don-kanyar tragédiája így kettős sebbé vált: először a fronton, majd a hallgatás évtizedeiben.

- Ez az emlékezés figyelmeztetés. Figyelmeztetés arra, hová vezet a háború! Figyelmeztetés arra, milyen könnyen válik az ember feláldozhatóvá és figyelmeztetés arra is, milyen pusztító, amikor egy rendszer még az emlékezés jogát is el akarja venni.Hajtsunk most fejet mindazok előtt, akik ott maradtak a jégben, a névtelen sírokban. Hajtsunk fejet a pápai áldozatok előtt. És hajtsunk fejet azok előtt is, akik hazatértek, de életük végéig hordozták a háború és a hallgatás terhét. Emlékük legyen áldott. Köszönöm, hogy együtt emlékeztünk - zárta beszédét Bakos László.

A megemlékezés koszorúzással és a Szózat hangjaival ért véget.