Sokéves hagyományaihoz híven, Kerecsényi Zoltán pápai önkormányzati képviselő, az "Elsősorban pápai"-Városbarát Egylet ügyvivője az idén is főhajtásra hívta polgártársait az Európai Békenap, vagyis a II. világháború európai befejeződésének emléknapja (május 8.), valamint az Európa-nap (május 9.) az európai béke és egység ünnepe (a történelmi jelentőségű "Schuman-nyilatkozat" évfordulónapja alkalmából). A megjelentek 2018. május 8-án, kedden, késő délután, a pápai Alsóvárosi köztemető katonai parcelláinál, kivétel nélkül minden második világháborús katonai kegyhelynél (!) – „a halott katona már nem ellenség” – jegyében mécseseket gyújtottak, koszorúkat és virágokat helyeztek el, – a virágok egyikére-másikára kék színű, vagyis a béke színét jelképező szalagot kötöttek –, s május 9-e alkalmából kis nemzeti színű és uniós zászlócskákat is elhelyeztek az emlékhelyeknél. Kerecsényi kiemelte, az ő hősi halált halt dédnagyapja jelképes nyugvóhelyét is gondozzák a távoli Oroszországban, az a minimum, hogy ő is tesz egy szál virágot a pápai temetőkertben nyugvó, a második világégés során, Pápa térségében életüket vesztett szovjet katonák kegyhelyére is, egy évben legalább egyszer, ezen a napon. Megjegyezte, az elmúlt tizennyolc esztendőben, május 8-án sohasem hagyta ki ezt a napot, mindig ezt megtette, s hívta közös főhajtásra polgártársait is.

A főhajtáson Kerecsényi Zoltán elhangzott beszéde:

Tisztelt megjelent főhajtók!

A fasizmus felett 1945-ben aratott győzelem a világ népeinek akaratát és érdekét fejezte ki. Meg kell emlékeznünk e napról, amely Európa népeinek, köztük a magyar népnek a háború végét, a fasiszta uralom megszűnését jelentette!

Május 8. a fasiszta és náci diktatúrák feletti győzelem napja, az európai béke napja. Emlékezzünk, és gyászoljuk a 73 milliónyi áldozatot, és ünnepeljük a békét, a fasiszta és nyilas terror, a népirtás, a barbár háború végét! Van mit ünnepelnünk e napon! SOHA TÖBBÉ HÁBORÚT!

Idén 73 esztendeje május 8-án, hogy öreg kontinensünkön elhallgattak a fegyverek.

1945. május 8-án, éjjel 23 óra 01 perckor a Wehrmacht csapatai minden frontszakaszon beszüntették a harci tevékenységet. A náci Harmadik Birodalom feltétel nélkül kapitulált a szövetségesek előtt. Véget ért Európában az 1939. szeptember elseje óta tartó rémálom, a második világháború. Az egész kontinens fellélegzett.

Sajnos, idén sem sokan fogadták el a meghívást az idei főhajtásra. De nem is fontos az, hogy hányan vagyunk jelen, hanem az, hogy akik itt ma együtt vagyunk, idén is eljöttünk ide elhelyezni a kegyelet virágait, tudjuk, hogy hovatartozástól függetlenül ez a nap többszörösen is figyelmeztető és főhajtásra késztető. Ugyebár voltunk mi itt többen is az elmúlt tizennyolc év alatt – volt, amikor húszan, harmincan is, volt amikor csak öten, vagy csak hárman, de mindig eljöttünk ide május 8-án fejet hajtani, egy szál virágot elhelyezni, vagy egy gyertyát meggyújtani. Én 2000 óta mindig itt voltam ezen a napon – akkor is, amikor még nem ekképp nézett ki az ezen kegyhely.
Az én hősi halált halt dédnagyapám jelképes nyugvóhelyét is gondozzák a távoli Oroszországban. Az a minimum, hogy én is teszek egy szál virágot az itteniek kegyhelyére egy évben egyszer...

Tisztában vagyok vele, hogy vannak, akik a háború végét másként értékelték-értékelik, megemlíthetem példaként a sokunk által tisztelt dr. Sulyok Dezső egykori pápai polgármestert, aki meg is írta a csúnya, elítélendő dolgokat „Két éjszaka nappal nélkül” címet viselő írásában is (az én családomban – Ihász-pusztán – is volt sajnos a Sulyok által megírt durvaságokra konkrét példa 1945 azon napjaiban…). De talán abban egyet lehet érteni mindenféle hovatartozástól függetlenül, hogy egy hosszú, szenvedésteli harc, a náci-fasizmus brutalitása ért véget 73 esztendővel ezelőtt Európában.

Bombázások, deportálások, munkaszolgálat, koncentrációs és megsemmisítő táborok, tömegmészárlások értek véget 73 esztendővel ezelőtt Európában. Milliók kerültek földönfutóvá, országokat és városokat romboltak le, több millió ember pusztult el. Mindezekről évente legalább egyszer, ilyenkor illik megemlékezni...

„A halott katona már nem ellenség” – jegyében illik a Pápán nyugvó sok nemzetiségű halott katonák, áldozatok emlékére május 8-án egy szál virágot elhelyezni.
E szellemben szólt talán 4-5 éve Magyarország akkori hadügyi minisztere is egy szombathelyi főhajtáson: „A hadisírok a béke követei. A halott katona már nem ellenség. De emlékeztet minket a béke fontosságára, a népek közötti megértés jelentőségére az, ha megemlékezünk a nálunk elesett, adott esetben ellenséges katonák sírjainál, ugyanúgy, mint ahogy az itteni temetőben nyugvó magyar hősi halottakra is emlékezünk.”

Mindegyik Pápán is porladó egykori katonát kivétel nélkül hazavárta az édesanya, a feleség, a gyermek. Felelősségünk, hogy emlékeztessük nemzedékünket, s az utánunk jövőket, hogy mennyire fontos a béke, hogy soha többé háborút Európában!

Végül engedtessék meg kedves írónktól, Fekete Istvántól pár sor:

„Nincs megnyert vagy elvesztett háború, csak »Háború« van! Pusztító, öldöklő, embertelen! A háborúk nem oldottak meg semmiféle problémát, de mindig elvetették a magját a következőnek. A háborúkat alig néhány ember robbantja ki, de ők nem harcolnak, és nem is halnak meg. Az egyszerű emberek ölik egymást halomra, ők hullanak idegen föld meszesgödrébe, s az ő otthonaik pusztulnak el. Ők az eszközök, és ők az áldozatok.”