Az elmúlt napokban múlt nyolcvanöt esztendeje, hogy Budapesten került megrendezésre a 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. Magyarország fővárosa kétszer is otthont adott ennek a római katolikus világrendezvénynek; első alkalommal 1938-ban (1938. május 25–29.), majd másodszor 2021-ben (2021. szeptember 5–12.).

A Magyarország első apostoli királya, Szent István halálának 900. évfordulója évében rendezett 1938-as kongresszuson az az Eugenio Pacelli (1876–1958) bíboros-államtitkár volt a pápai legátus, akit a következő évben XII. Piusz néven egyházfővé választottak.

„A 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus 1938. május 25-én, áldozócsütörtök előtt egy nappal, a Hősök terén megtartott ünnepi gyűléssel vette kezdetét, amelyen beszédet mondott Serédi Jusztinián bíboros, esztergomi érsek és Eugenio Pacelli bíboros-államtitkár, pápai legátus is. Pacelli bíboros két nappal korábban, hétfőn érkezett Magyarországra. Az 1938-as budapesti kongresszus kezdete előtt egy nappal, kedden este, a városligeti Ünnepi Csarnokban ünnepélyesen köszöntötték a pápai legátust. A kormány nevében Kánya Kálmán külügyminiszter beszélt, őt követte Szendy Károly, Budapest polgármestere és gróf Zichy János, az Actio Catholica társelnöke. A köszöntő beszédekre válaszolva a bíboros-legátus kitért Munkácsy Mihály híres festményére is (Krisztus Pilátus előtt):

Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt, 1881.
(Kép-forrás: derimuzeum.hu; letöltés ideje: 2023. június 1.)

»Követjük az igazságot Krisztusban, aki sajnos, még ma is egyesek szemében botrány, másoknak balgaság; akit sokan félreismernek, vagy gyaláznak, és akit a század elfajzott és ködös tudománya úgy tekint, mint akit korunk civilizációja és szellemi beállítottsága már túlhaladott és legyőzött; akit Munkácsy Mihály zseniális ecsetje megrázó és drámai jelenetben ábrázolt Pilátus előtt azon a képen, mely nemcsak a múlt idézése, hanem szinte jóslatszerű figyelmeztetés a jelen számára, hogy Judea kormányzójának vallatása és ítélete megismétlődik a Názáreti követői ellen.« (Nemzeti Ujság 1938. május 25. 2. p.)”

Idén május 26-án (1945. május 27-i temetésének emléknapja előtt) emlékeztünk a Balaton melletti Pálkövén Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886–1944) magyar nemzeti radikális politikusra, újságíróra, a nyilasok által kivégzett nemzeti ellenállóra. A háborúellenes Bajcsy-Zsilinszky Endrére. (https://www.infopapa.hu/hirek/olvas/a-haboruellenes-bajcsy-zsilinszky-endre-emlekezete-2023-05-27-213840)

A Bajcsy-Zsilinszky Endre Szellemi Öröksége Műhely (BZSESZÖM) ügyvivőjeként elmondott beszédemben főként Bajcsy-Zsilinszky szabadságszeretetéről, háborúellenességéről, pacifizmusáról, nyolcvan esztendővel ezelőtti, 1943 nyári háborúellenes memorandumáról, valamint spirituális, lelki-szellemi vonatkozásairól szóltam.

Többek között emlékeztettem a hallgatóságot arra, hogy az evangélikus felekezetű Bajcsy-Zsilinszky Endre a Bibliát mindig is nagy kedvvel forgatta. Az Ó- és az Újtestamentumot alaposan tanulmányozta, külön hangsúlyozta a mózesi könyvekben tapasztalt „magasrendű erkölcsiséget”, Mózest „a világtörténelem egyik legnagyobb nemzetpolitikus-zsenijének” tartotta. Különös érdeklődéssel viseltetett Az apostolok cselekedetei és Pál apostol levelei iránt; elámulva hivatkozott az apostolok kiterjedt ösztönző-szervező munkájára. S úgy tudni, hogy Bajcsy-Zsilinszky nemcsak a Könyvek Könyvét lapozta, hanem az olasz Giovanni Papini (1881–1956) író „Krisztus története” („Storia di Cristo”) című művét is. A börtönzárkában olvasott kötet végén lévő (és a beszédem befejezéseként felolvasott) fohász-féle sorok talán megérinthették, s akár minket is megérinthettek, amikor ismét kritikus árhullámok tornyosulnak felettünk. („Papini átélte az első világháború borzalmait, amikor Itáliát, Európát és a világot vér szennyezte, »hogy eldöntsék: kinek legyen a legtágasabb szérűje és a legduzzadtabb erszénye« – írja az 1921-es Krisztus története epilógusában. »Csakhogy ez a szörnyű kísérlet nem vált javára senkinek. Mind szegényebbek, mint azelőtt, mind éhezőbbek, mint azelőtt, mindenki odasereglett az Üzlet-isten agyaglábai elé, hogy feláldozza neki a maga békességét és a mások életét. Az isteni Üzlet és a szentséges Pénz uralkodik – még inkább, mint a múltban – a démonoktól megszállott embereken…« A megtért Papini 1919 óta már az Evangélium követőihez tartozott…” = „Krisztus története” – Papini vallomása Krisztusról – P. Szabó Ferenc SJ olvasónaplója – részlet: http://www.archivioradiovaticana.va/storico/2012/02/27/%E2%80%9Ekrisztus_t%C3%B6rt%C3%A9nete%E2%80%9D_-_papini_vallom%C3%A1sa_krisztusr%C3%B3l_%E2%80%93_p_szab%C3%B3_ferenc/ung-566734 /Letöltés ideje: 2023. június 1./)

Az 1930-as évek hazai közéletének egyik kiemelkedő alakjaként, a köztudottan lutheránus Bajcsy-Zsilinszky Endre hosszú írásban üdvözölte a 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra érkezett díszvendéget, Pacelli bíbornokot, s azt fejtegette, hogy történelmünk során csak egyetlen „világhatalom” állt a magyarság mellett segítőn, támogatón: a Szentszék.*

Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886–1944) portréja.
(Kép-forrás: Tilkovszky Loránt: Bajcsy-Zsilinszky.
Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1986.)

Az alábbiakban Szalay László történész „Emlékképek az 1938-as eucharisztikus kongresszusról” című, a felvidek.ma honlapon 2021. szeptember 8-án megjelent közlése segítségével szeretném felidézni Bajcsy-Zsilinszky 85 esztendővel ezelőtti, igencsak elgondolkodtató publikációját; így, az „idők jeleit” figyelve, nem sokkal a ’38-as évfordulót és az idei pápalátogatást követően; „Európa mai bizonytalanságai s nemzetünk folytonos szorongattatásai közepette”:

„Mivel ezt az írást feltehetően kevesen ismerik, s mivel protestáns szerző tollából származik, a szöveget teljes terjedelmében közöljük:

»Az eucharisztikus kongresszusra körünkbe érkezett a pápa követe, Pacelli bíboros államtitkár s a katolikus magyarság és az egész magyar nemzet őszinte lelkesedéssel és hagyományos dísszel fogadta Szent István országának magas vendégét. Az egész magyar nemzet, mondom.

Úgy érzem, ez az esemény jó alkalom arra, hogy Európa mai bizonytalanságai s nemzetünk folytonos szorongattatásai közepette fölüdüljünk legalább órákra, annak az ősrégi szoros és szent kapcsolatnak tudatán és ezernyi dicső emlékén, amely bennünket, minden magyarokat, Szent István óta a Szentszékhez fűz.

A bíboros államtitkárnak is éreznie kell körünkben, hogy itt olyan földön jár, ahol sohasem hűlt és sohasem hűlhet ki a hála azért a mérhetetlen jelentőségű és világtörténelmi méretű támogatásért és gondoskodásért, túl a szorosan vett egyházi keretében, melyben a Szentszék immár több mint kilenc évszázada a mi árva magyar nemzetünket részesíti.

Nemrégiben jelent meg egy kiváló magyar katolikus egyházi író, Tower János (helyesen: Tower Vilmos – a szerk.) könyve arról a csaknem évezredes kapcsolatról – és annak történelmi kialakulásáról, fordulatairól és eredményeiről –, mely Szent István birodalma és a Szentszék között szervesen szövődött s termett számunkra éppen legnagyobb nemzeti szorongattatásaink és küzdelmeink idején biztatást, erősítést, segítséget és vigasztalást.

Tower Vilmos: A pápák szerepe hazánk megmentésében és fennmaradásában.
Élet Irodalmi és Nyomda Rt., Budapest, 1935.
(Kép-forrás:www.regikonyvek.hu, letöltés ideje: 2023. június 1.)

Egyetlen magyar ember sem felejtheti el, mi, protestánsok sem, hogy csak egyetlen világhatalom akadt a mi véres, hősi és dicsőséges európai történelmünk jó ezer éve alatt, amely mindig mellettünk állott, mindig kész volt a segítségre, mindig megértette a mi nagy élethalálharcaink belső indító okait és mindig értékelni tudta a mi szellemi, politikai, katonai erőfeszítéseinket a magunk államának fönnmaradásáért s a keresztény Európáért, s ez a Szentszék volt.

Magyarországnak is voltak vitái a Szentszékkel, Mátyás királynak is voltak kisebb-nagyobb ellentétei egyik vagy másik pápával, de a nagy igazság mégis az, hogy a Hunyadiaknak és a Hunyadiak Magyarországának s általában a nagy európai gondolatokért és az egyetemes kereszténységért kiálló és síkraszálló örök Magyarországnak csak egyetlen állandó és biztos, önzetlen és nagylelkű szövetségese volt jó kilenc évszázadon át – a Szentszék.

Kár, hogy Tower említett kitűnő könyvét nem ismeri elég széles körben a mai fájdalmasan elsekélyesedett magyar közlélek. Nagy tanulságok rejtőznek pedig a pápaság és Magyarország történelmi kapcsolatainak a föltárásában és összefoglaló megmutatásában. Különösen azt nem szabad elfelejtenünk, hogy a Szentszék s többnyire éppen a leghatalmasabb pontifex maximusai a világegyháznak, ama szoros kapcsolat révén, melyben nemzetünk az örök várossal, annak szellemével és egyházával volt, mindig természetes szövetségesei voltak Szent István birodalmának fönnmaradásáért, európai hivatásáért és önállóságáért vívott történelmi küzdelmei során, legerősebb és legállandóbb szövetségesei. Különösen akkor, amikor az Egyház világi világhatalom is volt, Magyarországot pedig hol a török, hol a német túlerő, hol mind a kettő egyszerre készült elnyelni.

Ma már ez a világegyház csak lelki és erkölcsi hatalom és birodalom. Csak?

Soha nem volt ereje és hatása és hatalma nagyobb, mint ma, amikor már nem világi hatalom is egyben. Azt lehetne mondani, hogy befolyása a világ alakulására, az emberiség fejlődésére, szerepe a gyűlölet és modern lelki elvadultság megállításában, a keresztény humanizmus örök eszményei őrzésében és átmentésében egy tisztább és emberibb kor számára, az új lelki rabszolgaság és baromi mechanizálódás barbár korszakában a lélek, az egyéniség, az egyéni szabadság, lelkiismeret és felelősség örök eszményeinek s velük a krisztusi tisztult közösségi szellemnek fenntartásában és ápolásában, a brutális – nem attilai, mert az tele volt lángésszel és intellektualitással és megállott a Pónál szent Leó pápa kérésére, hanem alarichi véres és romboló – erőszak új kultúrának kívánt és remélt megtörésében: fölmérhetetlen, mélységesen megnyugtató és óriásibb, mint valaha volt.

Mi, magyarok jó, ha mindezt nemcsak tudjuk s azután a hétköznapokon elfelejtjük, hanem állandóan a lélek tudatosságának fényében is tartjuk s abból – a távolinak s a mai anyagias és kicsinyes, lelkét vesztett gépies korban nagyon is csak eszmeinek és elméletinek tetsző kapcsolatból – egy kis önbizalmat merítünk a magyar nemzet jövő nagy küzdelmeihez – önmagáért, Európáért és a keresztény humanizmusért.

A pápa követét mély hódolattal köszönti Szent István nemzete s benne minden igaz magyar lélek.«

(Bajcsy-Zsilinszky Endre: A Szentszék követe. =
Magyarország, 1938. május 26. 5. p.)

Az evangélikus Bajcsy-Zsilinszky Endre főhajtása Pacelli bíboros és a Szentszék előtt hitelesítette a legátusnak a kormányzóhoz intézett – több lapban is kiemelten közölt, sokat idézett – szavait: a főváros »a béke és a szeretet városa egy felfordult világ közepén«.”

(Forrás: Szalay László: Emlékképek az 1938-as eucharisztikus kongresszusról. = https://felvidek.ma/2021/09/emlekkepek-az-1938-as-eucharisztikus-kongresszusrol/;
letöltés ideje: 2023. június 1.)

_________________

*Érdekességként:

„Szijjártó Péter: Magyarország és a Vatikán közös álláspontot képvisel. – »Magyarország és a Vatikán egyetért abban, hogy mielőbb véget kell érnie a háborúnak, az emberi szenvedésnek Ukrajnában, ez közös törekvés. Sajnos azt kell látni azonban, hogy a nemzetközi politikában a háborús retorika uralkodik, sok esetben bírálják, kritizálják és megbélyegzik azokat, akik a béke érdekében lépnek fel, de ez nem szabad, hogy eltérítsen minket« – hangsúlyozta. »A béketeremtésre koncentrálunk, felajánljuk segítségünket, és ha van rá szükség, akár közvetítőként, akár béketárgyalások házigazdáiként, ránk mindig számíthatnak a világon« – tette hozzá…”

Ferenc pápa: „…Budapest, amely nemcsak méltóságteljes és életerős főváros, hanem a történelemnek is központi helye: évszázadok jelentős fordulópontjainak tanúja, a jelen és a jövő főszereplője. Itt, ahogy egyik nagy költőtök írta: »A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai.« (József Attila: A Dunánál) Budapest… egy olyan ország központja, amely ismeri a szabadság értékét és amely miután a diktatúrákért magas árat fizetett, küldetésként magában hordozza a demokrácia kincsének és a béke álmának őrzését… Abban a világban azonban, amelyben élünk, a közösségi politika és a multilateralizmus iránti szenvedély mintha már a múlté lenne: úgy látszik, végig kell néznünk, ahogy a béke álmát éneklő kórusnak sajnálatosan leáldozik, miközben a háború szólistái törnek utat maguknak. Általánosságban elmondható, hogy a nemzetek közötti békés és stabil közösség felépítése iránti lelkesedés mintha eltűnt volna az emberek fejéből, miközben új mozgástereket jelöltek ki, megjelentek az ellentétek, fellángolt a nacionalizmus és az ítélkezés, a kommunikáció hangneme pedig elmérgesedett. Nemzetközi szinten úgy tűnik, hogy a politika a problémák megoldása helyett inkább az indulatokat szítja, megfeledkezve a háború borzalmai után elért érettségről, visszafejlődve egyfajta háborús infantilizmusba. A béke azonban soha nem a stratégiai érdekek követéséből fog fakadni, hanem olyan politikából, amely képes az egészet, mindenki érdekeit szem előtt tartani: odafigyelve az emberekre, a szegényekre és a jövőre; nem csupán a jelen hatalmára, nyereségére és lehetőségeire… Magyarország »hídépítő« lehet, kihasználva sajátos ökumenikus jellegét…”

„A Lánchíd segít abban, hogy milyen Európát képzeljünk el, olyat, amiben a láncszemek egymásba kapcsolódnak. Erről Ferenc pápa beszélt a Karmelita kolostorban. Novák Katalin államfő az ukrajnai háborúra utalva arra kérte a katolikus egyházfőt, hogy személyesen járjon el az igazságos béke érdekében. »A magyarok és milliók világszerte a béke emberét látják Ferenc pápában« – mondta Novák Katalin köztársasági elnök a katolikus egyházfőt köszöntő beszédében Budapesten, a Karmelita kolostorban az állami hatóságok, a társadalmi élet és a diplomáciai testület képviselői előtt. Mint mondta, reméli, hogy a pápa beszélni tud Kijevvel és Moszkvával, Washingtonnal, Brüsszellel, Budapesttel és mindenkivel, aki nélkül nem lehet béke. »Itt, Budapesten azt kérjük Öntől, hogy járjon el személyesen a mielőbbi igazságos béke érdekében« – mondta a köztársasági elnök…”

(Hírszöveg-források:
https://www.origo.hu/itthon/20230125-magyarorszag-es-a-vatikan-kozos-allaspontot-kepvisel.html ,
https://ferenc2023.hu/hu/informacio/ferenc-papa-beszede-az-allami-es-diplomaciai-testuletek-kepviseloi-elott , https://enbudapestem.hu/2023/04/28/ferenc-papa-budapest-a-hidak-a-szentek-es-a-tortenelem-varosa , letöltések ideje: 2023. június 1.)

– A XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (1938) himnusza: https://www.youtube.com/watch?v=XKf1c-k1oe8 (Letöltés ideje: 2023. június 1.)

Összeállította:
Kerecsényi Zoltán
(lokálpatrióta,
a BZSESZÖM ügyvivője)

„A 34. Eucharisztikus Világkongresszus himnusza.” – Kisnyomtatvány 1938 májusából. (Kép-forrás: Kerecsényi Zoltán magángyűjteménye, Pápa.)