A korábbi évekhez hasonlóan előbb Kiss Zoltán, majd dr. Katona István emléktáblájának koszorúzásával vette kezdetét a 67 évvel ezelőtti eseményekre való emlékezés. Hat órától a JMK színháztermében folytatódott a program, melyen Borvendég Zsuzsanna történész, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának tudományos munkatársa mondott emlékbeszédet. A szónok Dávid és Góliát harcához hasonlította az 1956-os forradalmat, amely felrakta ezt a kis országot a nagyok térképeire. - Őseink hosszan őrizték a parázsló tüzet, generációkon keresztül örökítették tovább, hogy újra lángra lobbanjon akkor, amikor a legkilátástalanabb a helyzet. Amikor eljött az idő, Európa, immáron sokadszor, cserbenhagyta nemzetünket. Az akkori világ legnagyobb hadserege tiporta a pesti utcát - hangsúlyozta a történész, felelevenítve a forradalom pápai eseményeit is.

Borvendég Zsuzsanna népmesei hősöknek nevezte a pesti srácokat, akik a világtörténelem egyik legtisztább és legigazabb küzdelmében buktak el, a megtestesült gonosz ellen. - Ám nemzetünk nem győzetett le akkor sem, ha így lett volna, ma nem lennénk itt. Azt, ami 1956 novembere után következett, nem lehetett volna túlélni a tőlük örökölt izzó elszántság és akarat nélkül, a megkérdőjelezhetetlen ősi tudás nélkül, hogy a gonosz végül elnyeri méltó büntetését - fogalmazott.

Borvendég Zsuzsanna az '56-os forradalom utáni gyötrelmes, szürke évtizedekről beszélt. - 1956 izzó parazsa ott volt, amely végül megtörte és legyőzte a szürkeséget. Ott voltak az egykori pesti srácok, a lánglelkű forradalmárok, a Katona Istvánok. Akik átörökítették számunkra a hitet, a hazaszeretetet, a küzdeniakarást. Ők adták az erőt a kizökkent idő helyreállításához, a keresztrefeszített nemzet feltámadásához. Az ő szellemük táplálja bennünk a reményt ma is. Tőlük kapjuk az erőt küzdelmeinkhez, hogy szembeszálljunk az újrahasznosított hamis eszmékkel, amelyekkel ismét gyökereinket támadják. A biztos alap hazánk 1100 éves történténelme, és ennek ragyogó tartópillére 1956. A láng ma sem hunyt ki. Ott él bennünk mélyen, és hiszem, hogy ott pislákol gyermekeink lelkében is. Hogy a legkilátástalanabb pillanatban újra lángra lobbanjon, megvédve szabadságunkat, hazánkat és talán egész Európát. Isten áldja Magyarországot, Isten áldja önöket, Isten áldja nemzetünket! - zárta gondolatait a történész.

A beszédet követően "Alvadó emlékezet" címmel láthatott a szép számú közönség egy nagyon színvonalas táncszínházi előadást a Pápai Vadvirág Néptáncegyüttes táncosainak közreműködésében. A műsort rendezte Benkő Dávid táncművész, koreográfus, a rendező munkatársa volt Müller Zoltán táncpedagógus. Az ötletgazdák Boka Gábor rendező, valamint Müller Anita mesterpedagógus voltak.

A rendezvény koszorúzással és a Szózat hangjaival zárult a Magyar Pieta 1956 szobornál.