A megemlékezésen ünnepi beszédet mondott Köntös László. A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek igazgatója úgy fogalmazott, hogy az idei március 15-i megemlékezést az teszi még különlegesebbé, hogy 200 évvel ezelőtt született a magyar szellem és identitás örökké fénylő csillaga, Petőfi Sándor, aki nekünk pápaiaknak azért is fontos és jelentős, mert ez a város vált életének egyik legmeghatározóbb helyszínévé. Köntös László arról beszélt, hogy Petőfi korát és a mai kort, technikai értelemben világok választják el egymástól, mégis, amikor kitűzzük a kokárdát, megszűnik ez a két valóság. „Petőfi nagyon is a miénk, hozzánk tartozik, a mi életünk része. Van itt valami titokzatos állandóság, ami összeköti a múltat a jelennel”.

Az igazgató Petőfi Nemzeti dalát idézve azt mondta, hogy a „Rabok legyünk, vagy szabadok” sor nemzeti létünk alapkérdését feszegeti. – Ez az, ami összeköt bennünket 1848. március 15.-el. Nekünk állandó fenyegetettségek közepette, kis népként, világhatalmakkal kölülvéve, mindenféle ideológiáktól ostromolva, a fizikai és szellemi megmaradásunkért kellett küzdenünk – fogalmazott Köntös László.

Hozzátette: - Mi csak magyarként tudunk létezni, mert ha magyarként nem létezhetünk, akkor sehogy sem létezhetünk. Mi ezt Istentől kaptuk, ez a mi sorsunk. Ajándék, áldás és feladat ez egyúttal. Feladatunk, hogy magyarságunkat Istentől kapott sorsként tudjuk elfogadni. Mi magyarként szeretnénk Európa részei lenni, s nem hisszük azt, hogy a jövő útja a nemzetek eltűnésének útja. S ez nem nacionalizmus, nem irányul senki ellen, sőt inkább azt kívánjuk, hogy minden nép megélhesse saját identitását – hangsúlyozta az igazgató.

- Magyar nemzeti szabadságvágyunk nem irányul senki ellen, s éppen ezért békét akarunk. 1848. március 15. magyar identitásünnep, s az is fog maradni, amíg lesz magyarság. Kimondjuk és megerősítjük, hogy szabadságvágyunk arra irányul, hogy magyarként élhessük meg emberségünket Isten teremtett rendje szerint a népek békés közösségében. Ezen a napon hálát adunk a magyar nemzetért, amelyről hisszük, hogy Isten akaratából létezik. Hálát adunk azért, hogy mi a magyar nemzetben lehettünk emberré. Hálát adunk azért, hogy Isten megőrzött bennünket, s imádkozunk azért, hogy gondviselése legyen velünk a jövőben is. Amen – zárta beszédét Köntös László.

A beszédet követően "Jó lesz majd egykor emlékezni erre…" - címmel ünnepi műsort láthatott a színház népes közönsége, amelyet Móczár Bence és Tegyi Kornél rendeztek.Közreműködtek: a pápai közép- és általános iskolák diákjai, továbbá Csukárdi Sándor és Rózsás Hajnalka, a Szó és Kép Színpad színészei. Az előadás Hermann István: Plosszer Ferenc káplán feljegyzései 1848/1849-ről a pápai Szent István Római Katolikus Plébánia historia domusában című műve alapján készült.

Az ünnepségen sor került Pápa Város Önkormányzata által alapított kitüntetések átadására. Pápa Város Díszoklevele kitüntetésben részesült Hauber Károly tanár, Pap Gyula, a megyei vadászkamara elnöke és Somogyi Zoltán, a Pápai Bélyeggyűjtő Kör és Tapolcafői Kertbarát Kör vezetője.

A megemlékezés koszorúzással és a Szózat hangjaival zárult a Március 15. téren.