A Himnuszt követően népdal átiratot énekelt Orsós Adrienn, a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakgimnáziuma tanulója, akit gitáron kísért Nagy Máté, a Pápai Bartók Béla Alapfokú Művészeti Iskola növendéke.

- Minden évben összegyűlünk március 15-én. Nem a szokás miatt, hanem azért mert emlékeznünk kell. Emlékeznünk és emlékeztetnünk a nemzeti egység nagy pillanatára. Arra, amikor leomlottak a válaszfalak és megszületett egy új közösség, a polgári magyar nemzet. Kötelességünk megemlékezni ’48 hőseiről, arról a nagy nemzedékről, amely be tudta teljesíteni küldetését, és száz évvel vitte előre Magyarországot. Ez a teljesítmény mérce mindenki számára, azóta is - kezdte ünnepi beszédét Polgárdy Imre. A Veszprém Megyei Közgyűlés elnöke arról beszélt, hogy a magyarság évtizedekig vitatkozott arról, hogy merre tovább. Március 15-én azonban egy pillanat alatt eldőlt, a nemzet megszüntette a feudális kiváltságokat, felszabadította a jobbágyságot, lerakta a polgári állami és társadalmi berendezkedés alapjait.

A szónok felidézte a forradalom pápai történéseit. Mint mondta, Pápa az ország egyik meghatározó szellemi, kulturális központjának számított, történelmi diákváros volt, nagy számú nemességgel, polgársággal és a Dunántúl legnagyobb zsidó közösségével. - Pápán tehát nem volt egyszerű a képlet, adva volt egy forrongó diákság, egy helyzetével elégedetlen polgárság, egy emancipációra vágyó, de belülről megosztott zsidóság, és egy védekező állásba szorult nemesség. Belőlük kellett összerakni az új közösséget. Bizony, nem tűnt egyszerű feladatnak. A pesti forradalom híre már nagyon hamar március 16-án, a délutáni órákban elért Pápára, 400 lelkes fiatal szinte azonnal a város főterére vonult Kossuth arcképe alá. A menet elején három zászló emelkedett a magasba. Az egyik felirata a szabad sajtót, a másik Kossuthot, a harmadik a hazát éltette. A tömeg boldogan, örömittasan járta a város utcáit - idézte fel az eseményeket Polgárdy Imre.

Az ünnepi idők azonban gyorsan véget értek. Veszélybe került a frissen kivívott szabadság. A megye településeiről is sokan indultak hadba, tették ezt önként, a legnagyobb kockázatot vállalva. Soha ne feledkezzünk meg az egyszerű közkatonákról, akik a vállukon hordozták a nemzet ügyét. Pápaiakról, Zirciekről, Veszprémiekről, Sümegiekről, és a többiekről. Sokak neve fennmaradt. Őrizzük meg az emléküket - mondta a közgyűlés elnöke hozzátéve, összefogásra, nemzeti egységre, most nagyobb szükség van, mint valaha. Mert ma egész életformánk támadás alatt áll. Fenn akarunk maradni, mint nemzet, mint politikai és kulturális közösség. Ezért meg kell védenünk azokat a dolgokat, amik fontosak nekünk. Tudjuk, hogy képesek vagyunk rá. Erőt ad nekünk 1848 emléke, a ’48-as hősök soha el nem múló példája - zárta gondolatait Polgárdy Imre.

A beszédet követően FÖL HAZÁM, FÖL NEMZETEM címmel ünnepi műsort láthattak az emlékezők, melyben közreműködött Tolcsvay Béla Kossuth-díjas gitáros, énekes, zeneszerző, Nemcsák Károly Jászai –díjas, érdemes művész és a Pápai Vadvirág Művészeti Egyesület.

Ezután Áldozó Tamás polgármester Pápa Város Önkormányzata által alapított kitüntetéseket adott át. Pápa Város Díszoklevele kitüntetésben részesült Varga György nyugalmazott esperes, Baán Istvánné, a Vadvirág Néptáncegyüttes alapítója, valamint Zsuppán István festőművész-művésztanár (méltatásukat lejjebb olvashatja teljes egészében - a szerk.).

A megemlékezés koszorúzással és a Szózat hangjaival zárult.

A kitüntetettek méltatás:

Pápa Város Önkormányzata Varga György nyugalmazott esperest hét évtizedes lelkészi szolgálatáért, a pápai evangélikus egyházközség életében betöltött szerepéért és a helyi vallási közösség megerősítése, a fiatalok nevelése terén töretlen hittel és szeretettel végzett tevékenysége elismeréseként Pápa Város Díszoklevele kitüntetésben részesíti.

Varga György tisztelendő úr 1928. július 14-én született a Somogy megyei Kuntelepen. A csurgói Református Gimnáziumban érettségizett 1947-ben, majd hadapród iskolába jelentkezett, de a csurgói ifjúsági közösségben megélt élmények hatására, az Úr hívó szavának engedve mégis a lelkészi hivatást választotta. Teológiai tanulmányait Sopronban és Budapesten folytatta, 1953-ban rövid ideig Pápán volt segédlelkész, majd Bakonyszombathelyen, ismét Pápán és Őriszentpéteren szolgált.

Az Úr újra Bakonyszombathelyre vezette, ahol a gyülekezet egyhangúan megválasztotta lelkészévé és ahol a hívők nagyrabecsülésétől és bensőséges szeretetétől övezve 33 éven át látta el a lelkészi teendőket feleségével, Bárány Ágotával.
Varga György 1986. szeptember 27-ével fogadta el a Pápai Evangélikus Egyházközség meghívását. Még abban az évben esperessé is választották, így Pápa továbbra is egyházmegyei székhely maradt. 12 éves szolgálata idején a pápai gyülekezet is megtapasztalhatta önzetlen szeretetét, elhivatottságát, munkabírását. Azonnal megkezdte a templomépület renoválását, a gyülekezet tagjait bevonta a templomi szolgálatba, kiemelt figyelmet fordított az ifjúság nevelésére, több fiatal az ő indíttatására választotta a hitoktatói, lelkészi hivatást. Felesége kántori szolgálatával kiegyensúlyozott, megbízható alapot nyújtott a hit gyakorlásához a pápai evangélikus közösség tagjai számára. Együtt örültek és imádkoztak a gyülekezet tagjaival a templomban és a családokban, a keresztelők, konfirmációk és esküvők alkalmával, reményt sugározva a hívek betegágyánál és erőt adva a koporsónál.

Varga Györgyöt töretlen hite, akaratereje egy pillanatra sem hagyta el hosszú szolgálata idején, így 1998-ban kért nyugdíjazása után felettesei hívására 2000 és 2003 között Nagyalásonyban, Dabronyban vállalt helyettesi szolgálatot, 2006-ban pedig Ittzés János püspök úr kérésére elfogadta a pápai gyülekezet gondozását az új lelkész beiktatásáig. Ekkor is lényéből fakadó természetes szeretettel karolta fel és fogta össze a pápai evangélikus közösséget.
Hetven éves szolgálatában cselekedetei tették hiteles lelkésszé. Napjainkban, kilencvenedik életévéhez közeledve is szolgál, bekapcsolódik a gyülekezet életébe, részt vesz az ökumenikus alkalmakon, látogatja a kórházban a betegeket.
2002-ben az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektorától vehette át aranydiplomáját, 2009-ben Bakonyszombathely község díszpolgári címet adományozott számára. Tevékenységével országos elismeréssel gyarapította városunk jó hírét a Magyarországi Evangélikus Egyházban.
Varga György nyugalmazott esperes, a Pápai Evangélikus Egyházközség nyugalmazott lelkésze hét évtizedes, töretlen hittel és szeretettel végzett lelkészi szolgálatával, a pápai evangélikus gyülekezet életében betöltött szerepével kivívta városunk polgárainak tiszteletét és elismerését.

Pápa Város Önkormányzata Pápa Város Díszoklevele kitüntetést adományoz Baán Istvánné számára, a magyar néptánc hagyományainak ápolása és megőrzése terén több évtizede végzett kiemelkedő színvonalú munkássága, a Vadvirág Néptáncegyüttes életében betöltött szerepe, értékteremtő és értékmegőrző közművelődési és közösségi tevékenysége elismeréseként.

Baán Istvánné kultúrához való kötődését, művészetpártolását családi indíttatás és saját elhivatottsága vezérelte. 1979-ben a Közép-dunántúli Téglaipari Vállalat égisze alatt, pusztán kedvtelésből leány tánccsoportot alakított, mely hatalmas sikert aratott a vállalatok országos versenyén. E sikeren felbuzdulva művészeti vezetőt és férfi táncosokat toborozva 1981-ben megalapította a Pápai Vadvirág Néptáncegyüttest. 8 évig maga is aktív táncosként vett részt a csoport munkájában, mellette ellátta az együttes szerteágazó működéséhez szükséges teendőket.
1986-tól a Jókai Mór Művelődési Központ munkatársaként közönségszervezői feladatai mellett az együttes szakfelelőseként dolgozott: tartotta a kapcsolatot a művészeti vezetőkkel, bemutatókat, minősítéseket szervezett, szponzorok felkutatásán dolgozott, pályázatokat írt, hazai és külföldi szerepléseket szervezett. Munkahelyi teendőinek ellátása mellett számtalan kulturális rendezvényt szervezett, munkásságáért 1996-ban Pro Cultura Díszoklevelet vehetett át.
Művészi igényessége és maximalizmusa a csoport munkájában is visszatükröződött: az együttes országos hírnévre tett szert, kétszer is kiválóra minősült, több alkalommal vett részt a Budapesti Országos Néptáncantológia bemutatóin, a külföldi szerepléseket mindig a legnagyobb elismerés övezte.
1998-ban a Tánc-Lánc Alapítvány létrehozásával, annak elnöklésével segédkezett az utánpótlás kineveléséhez szervezeti rendszert csatoló művészeti iskola megalakulásában. Az együttes, az alapítvány és az iskola névadója is Baán Istvánné, Éva volt.

1998-ban országos szakmai szervezetek kérésére és jóváhagyásával útjára indította a Pápai Országos Ifjúsági Néptánctalálkozót. A kétévente megtartott, közel 1000 résztvevővel zajló, többnapos rendezvénynek azóta is fáradhatatlan szervezője, munkájával városunk jó hírnevét öregbíti.

Az általa alapított és gondozott Vadvirág Néptáncegyüttes Pro Comitatu díjas, elnyerte Pápa Város Díszoklevelét, művészeti vezetői szintén Pro Cultura Díszoklevélben részesültek, az együttest elsőként vették fel a települési értéktárba. 2016 végén a Vadvirág Néptáncegyüttes és a hozzá kötődő számos kulturális feladatra tekintettel megalakult a Pápai Vadvirág Művészeti Egyesület, melynek alapító tagja.
Baán Istvánné tevékenysége az évek során jóval túllépett az együttes gondozásán, nagy részt vállal a város partnerkapcsolatainak ápolásában, sokrétű kulturális tevékenységéért 2007-ben Pro Publico díjban részesült. 10 éve közérdekű önkéntesként végzi sokrétű tevékenységét. 2009 januárjában megválasztották a Pápai Nyugdíjasok Érdekvédelmi és Érdekképviseleti Egyesületének elnökévé, melyet fiatalos lendülettel szervezett újjá, aktivitásra ösztönözve a tagságot, s azóta is töretlen lelkesedéssel és gondoskodó szeretettel szervezi és irányítja a város legnagyobb létszámú civil közösségének életét.
Baán Istvánné Éva több évtizedes kiemelkedő értékteremtő és értékmegőrző közművelődési és közösségi tevékenységével, a magyar néptánc hagyományainak ápolása érdekében végzett munkájával és a pápai Vadvirág Néptáncegyüttes életében betöltött szerepével kivívta városunk polgárainak tiszteletét és elismerését.

Pápa Város Önkormányzata Pápa Város Díszoklevele kitüntetéssel ismeri el Zsuppán István festőművész-művésztanár Pápa város művészeti életében betöltött szerepét, több évtizedes, magas színvonalú oktató-nevelő munkásságát és helytörténeti, lokálpatrióta tevékenységét.

Zsuppán István alkotói pályája A. Tóth Sándor festőművész tanítványaként, az ő képzőművész köréből indult, 1960 és 67 között vett részt a csoport tevékenységében, s azóta óta aktív tagja szűkebb pátriánk művészeti életének. Évtizedek óta számtalan alkotásával örökítette meg Pápa nevezetességeit, neves személyiségeit. Rendszeresen szerepelt a helyi alkotókat felvonultató tárlatokon, számos domborművével találkozhatunk a város középületeiben – így a pálos-bencés templom homlokzatán, a Nagytemplom előterében, a Türr István Gimnázium épületében, a Szent István római Katolikus Általános Iskola aulájában, az Esterházy-kastély emeleti folyosóján és a Csókai ligetben, de közreműködött a Szent József kápolna stációinak elkészítésében is.
Középiskolai tanulmányait a Pécsi Tanárképzőn folytatta, ahol 1972-ben szerzett diplomát. Még ebben az évben a nyárádi általános iskolában kezdte meg tanári pályafutását, ahová Szalay László hívta utódjának. 1976-tól a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol középiskolai rajztanári képesítést szerzett. Adonyban kezdett dolgozni, ott is élt feleségével 1977 és 1988 között.
Pápára 1988-ban került vissza, Szalay László utódjaként a Türr István Gimnáziumban folytatta pedagógusi pályáját: rajzot, rajzmódszertant, ábrázolást és művészettörténetet tanított. Művésztanárként generációkkal szerettette meg a képzőművészeteket. Számos pápai tehetséget nevelt ki, tanított kisgimnazistákat és középiskolás korú diákokat, óvónőképzősöket és pedagógia szakosokat is. 1993-ban a Türr István Gimnázium padlásterében Grúber Marianna igazgatónő támogatásával képzőművészeti alkotóműhelyt alakított ki, birodalmában a rajzoláson, festésen túl, linómetszéssel, kisplasztikák és szobrok készítésével foglalatoskodott, e technikákat tanítványaival is megismertette, megszerettette. 2005-ben vonult nyugdíjba, de négy évig még óraadóként visszajárt szeretett iskolájába.

Zsuppán István nemcsak a képzőművészet, de a helytörténet terén is aktív. A rendszerváltoztatás után a városi újság munkatársaként tevékenykedett, megismertetve olvasóit a legkülönbözőbb témákban szerzett ismereteivel, kutatásaival, nem egyszer rajzai is megjelentek a lapban.
Tanár úr alkotói kedve nyugdíjba vonulása óta sem lankadt, ma is fest, rajzol, szobrokat, kisplasztikákat készít. Szívesen ír és beszél helytörténeti témákról, felkérésre turistacsoportokat kísér, megismertetve a városba látogatókkal a Nagytemplom, ferences templom és pálos-bencés templom titkait.
Zsuppán István tanár úr alkotói tevékenységével, városunk művészeti és kulturális életében betöltött szerepével, több évtizedes, magas színvonalú oktató-nevelő munkásságával és helytörténeti, lokálpatrióta tevékenységével kivívta városunk polgárainak tiszteletét és elismerését.