A magyar hadtörténet egyik legnagyobb tragédiájának emléknapján Köntös László mondott emlékező beszédet. A Pápai Református Gűjtemények igazgatója a II. világháborús emlékműnél tartott alkalmon párhuzamba állította az emlékhelyen található, sokak által Sirató asszonyokként ismert szobrot azzal a bibliai résszel, melyben három asszony siratta Jézust. Márk evangéliuma szerint azonban nem sokkal ezután Jézus feltámadt. - Lehet, hogy ez a szobor nemcsak a gyászról és a halálról akar üzenni nekünk, hanem a feltámadásról és az életről is? Sőt, arról igazán. Nem a halálé az utolsó szó, hanem az életé. Lehet, hogy a mai megemlékezés is inkább szól arról, hogy a doni tragédia, meg annyi más tragédia ellenére is, mégis élünk, mégis itt vagyunk. Nem a halál diadalmaskodik itt, hanem az élet. Sokszor megkísért minket a nemzethalál gondolata, de mi mégis itt vagyunk. Mert egy nemzet életében a halál nem az, amikor meggyászoljuk és megsiratjuk halottainkat, hanem az, amikor még gyászolnunk sem szabad - utalt Köntös László a kommunizmus időszakára, amikor bizonyos történelmi eseményekről nem volt szabad megemlékezni.

A szónok szerint feltehető a kérdés, hogy miért is kell még ma is emlékeznünk ilyen tragikus eseményekre, mint a doni áttörés. - Talán meg akarunk maradni a múlt fájdalmainál, mert a magyar ilyen pesszimista? Szó sincs ilyesmiről. Sokáig gyászolni sem volt jogunk. Adassék meg nekünk a gyász joga, nem mintha ebben lelnénk örömünket. Hanem mert élni szeretnénk. Mert egy nemzetet az tart igazán egyben, hogy az embereknek vannak közös emlékeik. Azok vagyunk, amely eseményekre még emlékezni tudunk. Az a mi identitásunk - húzta alá Köntös László hozzátéve, ma más veszélyek leselkednek a közös emlékezésre, de a felgyorsult világban is fontos az állandóság és az emlékezés, mert szeretnénk otthon lenni a világban magyarként, a halottainkkal együtt is. - Szükségünk van a közös emlékekre, mert amíg vannak közös emlékeink, addig tudjuk, hogy kik vagyunk. Isten áldja meg a doni áttörés hősi halottjainak emlékezetét, Isten áldja meg a magyar nemzetet - zárta gondolatait az igazgató.

A megemlékezés koszorúzással folytatódott, majd a Szózat hangjaival zárult. Az eseményen közreműködött Kossuth Gergely énekes.