Áldozó Tamás polgármester felidézte a 96 évvel ezelőtti békediktátumot, melynek értelmében hazánk területének kétharmadát vették el. Mint mondta, az elmúlt egy évszázad politikáját nagy mértékben határozta meg a Trianonhoz való viszonyulás, hol teljes revíziót követelve, hol elhallgatva azt, hol pedig a Nemzet határokon átívelő újraegyesítésének szándékát jelenítve meg. - A trianoni béke következményeit képesek lehetünk meghaladni. A trianoni béke következményeit, salakanyagát először a lelkünkből kell kitakarítani. Meg kell tisztítani a lelkünket, mert csak úgy lehetünk szabadok, jó patriótának kell lennünk és akkor képesek lehetünk arra, hogy nem külsőségekben, hamis szimbólumokkal való kérkedésben, de a lelkekben győztesek maradjunk, hogy gyógyítani tudjuk a Trianonban szerzett sebeket. Mert Magyarország bennünk van! Amikor a 96 évvel ezelőtti események következményeiről beszélünk, hajlamosak vagyunk azokat egy szempontból, az országhatárok változásának oldaláról megközelíteni. De amíg a határokkal bíbelődünk, addig nem vagyunk szabadok, amíg a határok rabjai vagyunk, addig nem vagyunk erősek, amíg a határokon kesergünk, addig nem vagyunk győztesek. Pedig lehetünk győztesek is, mert Magyarország bennünk van! - fogalmazott a szónok.

A városvezető ugyanakkor hangsúlyozta, a trianoni béke gyalázatos volt, igazságtalan volt, embertelen volt, tragédiák sokaságának volt az okozója, következményei nemcsak a vesztes, de a győztes fél számára is feldolgozhatatlanok. - A történelem a békefeltételeket diktáló franciákkal sem bánt kesztyűs kézzel. Ők ezekben az évtizedekben szenvedik el saját Trianonjukat, azt, hogy párizsi kerületek vesznek el, azt, hogy városaik vesznek el és lesznek más vallásúak, más nyelvűek, más kultúrájúak, azt, hogy országhatáraikon belül zsugorodik a francia élettér. Más példáján látjuk világosan azt, hogy mit kell elkerülnünk. Az elmúlt évtizedekben megtanult keserves leckéből pedig azt, mit kell tennünk, hogy győztesek legyünk. Mi, magyarok, valamennyien, mert ahányszor egy magyar is a vesztesek közé kerül, mert ahány alkalommal elmulasztjuk megfogni a kezét, megsegíteni szükségben, mindig meghal egy darab Magyarországból is. Abból a Magyarországból, amelyik a lelkekben ott él mindahány kontinensen, a Kárpátokon innen és túl, az Aldunánál és az Alföldön is. Mert Magyarország bennünk van - zárta beszédét Áldozó Tamás.

A rendezvényen közreműködött a Pápai Nyugdíjasok Érdekvédelmi-Érdekképviseleti Egyesületének Énekkara. A megemlékezés az Országzászló emlékműnél zárult koszorúzással és a Szózat hangjaival.