Itt, a nemzeti ellenállás számos tagja kereste fel, többek között Teleki László, Deák Ferenc és a nemzeti hagyományokat hűen ápoló Vaszary Kolos, a későbbi bíboros is. Utóbbi pápai tanárkodása idején, diákjai élén vonult Dákára, amikor Pápa és környéke lakossága tisztelgő látogatást tett a száműzetésből hazatért Teleki Lászlónál, aki özvegy gróf Batthyány Lajosné vendégeként tartózkodott Dákán.

Amikor ezt 155 éve a pápaiak megtudták, azonnal szervezkedni kezdtek és 1861. február 28-án délután 500-600 főnyi tömeg gyűlt össze a református főiskola új épülete (a mai Nátus) udvarán. Nemzeti zászló alatt vonultak az Akasztó utcán, a mai Batthyány utcán Dákára; útközben a környék lakossága is csatlakozott hozzájuk. A kivilágított dákai kastély előtt Himnuszt, Kossuth-nótát, Klapka-indulót énekelt a tömeg, Tarczy Lajos pápai főiskolai tanár, volt 48-as nemzetőr és Vaszary Kolos bencés tanár pedig köszöntő beszédeket mondtak.
Vaszary közreműködésével lett özvegy Batthyányné a pápai bencés gimnázium iskolazászlójának „zászlóanyja” is. A Batthyányné által adományozott zászlószalagot a pápai múzeum máig őrzi.

Pápán a Fapiac tér – Batthyány Lajos utca találkozásánál elhelyezett Batthyány-emlékhelynél gyűltek össze az Elsősorban Pápai Városbarát Egylet önkéntesei csütörtökön délután, hogy koszorúzással és mécsesgyújtással emlékezzenek meg az október 6-i mártírokról. Kerecsényi Zoltán ügyvivő beszédében felidézte a reformkor nagy alakjait - Széchenyit, Kossuthot, Deákot, Eötvöst, Batthyányit, akik igazi államférfiként formálták át az országot. - Mit üzenhet a mának ez a valós köztiszteletnek örvendő, csodás ’48-as politikus-nemzedék? Elsősorban azt, hogy a magyar államférfiak – ha vannak ilyenek – tudjanak államférfiak lenni. Hogy a képességeiket arra próbálják használni, amire Batthyányék is törekedtek, hogy jó értelemben vett mintaországgá tenni hazájukat - fogalmazott Kerecsényi Zoltán.

A főhajtást követően a városbarát egylet önkéntesei részt vettek az önkormányzati megemlékezésen is.