Első és második megjelenését (1814, 1818) követően több mint kétszáz esztendővel, reprintként, a közelmúltban napvilágot látott Veszprém vármegye első tisztiorvosának, a neves református családból származó dr. Zsoldos Jánosnak, a néhai pápai irgalmasok kórháza vezető orvosának Diaetetika – vagy az egésséget fenntartó, és a’ betegségtől tartóztató rendszabások című, Pápán keletkezett műve. A régi-új kiadványt a tizenöt éve elhunyt híres-neves, a magyar „rákosok orvosa”-ként ismert Sen. dr. Lehoczky Győző nőgyógyász-onkológus professzor hagyatékából lánya, Kissné Lehoczky Gyöngyi jelentette meg újra.

A reprint kötet bemutatására Zsoldos doktor pályájának egykori fő helyszínén, Pápán, 2018. november 9-én került sor a Jókai Mór Városi Könyvtár falai közt, ahol a kiadó, Kissné Lehoczky Gyöngyi beszélt a mű újra-közreadásának motivációiról, édesapja tudományos, s szellemi örökségéről, a sors különös „fintorairól”, Zsoldos János és Lehoczky Győző munkásságának hasonlatosságairól – különösen a nőgyógyászat tekintetében – hogy ennek a fontos műnek, a Diaetetikának szinte véletlenszerűen, ennyi idő után újra elő kellett kerülnie, s arra Pápán újra fel kellett hívnia a figyelmet. Zsoldos doktor életének főbb pápai vonatkozásairól, érdekességeiről való ismertetésre Kerecsényi Zoltánt, az „Elsősorban pápai” Városbarát Egylet (EpVE) ügyvivőjét, városi képviselőt kérték fel a szervezők. ( Elhangzott beszédét az alábbiakban adjuk közre teljes terjedelemben. ) A bemutatón Babos Tibor és Vennes Gyöngyi olvastak fel megkapó részleteket a Diaetetikából.

"Ma egy eleddig méltatlanul elfeledett, több mint két évszázaddal ezelőtt itt, szülővárosunkban munkálkodott, tág látókörű, haladó gondolkodású embertársunkról, egy kivételes pápai református magyar tudós emberről, néhai dr. Zsoldos Jánosról, Veszprém megye első főorvosáról emlékezünk meg.

A mai emlékezés, pápai kötet-ismertető kezdeményező lehetőségéért köszönet illeti Kissné Lehoczky Gyöngyi Asszonyt – akit ezúton nagy tisztelettel és szeretettel köszöntök körünkben (!) –, akinek lelkesedése, önzetlensége által az idei 200. évforduló jegyében újra napvilágot láthatott Zsoldos-professzor Diaetetika – vagy az egészséget fenntartó és a betegségtől tartóztató rendszabások című műve reprint formátumban.
Köszöntöm Babos Tibort és Vennes Gyöngyit, akik ebből az igen fontos műből nemsokára két kis részletet fognak ismertetni.

A világ legfontosabb, legismertebb és legolvasottabb könyve, az Örökkévaló Isten szavát közvetítő Biblia szerint testünk érték, mivel az Örökkévaló teremtette. Éppen ezért lenne fontos, hogy az emberek igyekezzenek megérteni és a gyakorlatban megvalósítani azokat a szabályokat, amelyek az egészség megőrzésére szolgálnak. Az egészség óvása, megtartása erkölcsi kérdés, az Örökkévalóhoz lévő hűség és a felelősségteljes szolgálat jele is. Mindezt a jeles kálvinista pápai orvos, dr. Zsoldos János is tudta és vallotta; nem hiába írt e szellemben – a „prophylaxis” szellemében – Diaetetika – vagy az egészséget fenntartó és a betegségtől tartóztató rendszabások címmel kötetet, s nemhiába fogalmazott M. Varga Mária történész, könyvtáros is a kötetről úgy, hogy fontos az alapgondolata: „az egészség megtartása kötelesség”.

„...az Életre nézve is, nem könnyű megítélni, hogy valyon az egészségnek az Élet rendszabása által való megtartása légyen-é nagyobb mesterség, vagy pedig megbomlásának szerek által való orvoslása." „Ezért, aki élni és egészséges lenni akar, annak fő kötelessége, hogy megtanulja és megtartsa az egész életre kiterjedő szükséges mesterséget: a magatartást, az egészség védelmét, a betegségek orvosi szerekkel való elhárítását.” – olvashatjuk a Diaetetika előbeszédében.

A Diaetetika iránt való korabeli hallatlan népszerűséget – két kiadásán túl – fémjelzi az is, hogy – a később a Martinovics­féle összeesküvésbe belekevert református tanár, lelkipásztor – Fodor Gerson által iskolásoknak szóló változatot is készül belőle, illetve az sem véletlen, hogy Zsoldos Jákob, Zsoldos doktor református lelkész öccse pedig versbe foglalja a Diaetetika szabályait.

Dr. Zsoldos János életének, pályájának alakulásában nem közömbös a protestáns-vallásos családi közeg, édesapja pápai prédikátor és superintendens. Az alsóöcsi elemi iskolát követően Sopronban, majd a debreceni református kollégiumban tanul. Itt mutatkozik meg leginkább a természettudományok iránti vágya. Előbb pedagógus lesz; a halasi református gyülekezet meghívására mintegy két esztendőn át tanítóként működik, azonban mindeközben jobban fölerősödik benne a természettudományok, s főképpen az orvostudomány, az orvoslás, a gyógyítás iránti érdeklődés. Otthagyva a katedrát előbb a türingiai Jénába, majd Bécsbe utazik azzal a nem titkolt szándékkal, hogy orvos lehessen. Neves professzorok szárnyai alatt sajátítja el többek között az anatómiát, az élettant, a sebészetet, a szülészetet, a kórtant, a gyógyszertant. Bécsi tanulmányai befejeztével, 1795 decemberében avatják orvossá, s rövidesen hazatérve Pápán lel otthonra és állásra. Igen gyorsan népszerű orvossá válik a kisvárosban; már 1798-ban fölhívja a városi közgyűlés figyelmét buzgó, hivatástudatos tevékenységeivel. S noha kálvinista, ennek ellenére is ő nyeri el 1801-ben a pápai irgalmasok kórházának vezetői tisztségét.

Még nagyobb ismertség és elismerés a napóleoni háborúk idején éri Zsoldos doktort. Miután Napóleon császár seregei megverik az osztrák és a magyar nemesi fölkelők seregét, 1809. június 12-én megszállják Pápát. Az utcai harcok elképesztően sok sebesültet eredményeznek. Oly sok (több ezer) a francia, osztrák, magyar sebesült, hogy ellátásukról, elhelyezésükről mihamarabb gondoskodni kell a városban. Így a bencések, az irgalmasok kórházán, illetve a Szent Ilona-ispotályon túl az iskolák és az Esterházy-kastély is tábori kórházként kell, hogy szolgáljon.
Zsoldos főorvos vezetésével 1809 júniusa és augusztusa között mintegy 5079 sebesültet látnak el Pápán a megyéből iderendelt seborvosok. Zsoldos János humanizmusával, előítélet-mentes, megkülönböztetés nélküli, gyógyító hozzáállásával oly annyira megvannak elégedve, hogy a francia hadvezetés háláját kifejező oklevelet adományoz számára, majd pedig „a köteles közhaszonra tett orvosi fáradozásaiért” még királyi kitüntetésben is részesül. Ezután pedig nem sokkal – érdemei alapján – Veszprém vármegye közgyűlése 1813-ban őt választja meg megyei első főorvossá. Pápáról irányítja a megyei egészségügyet. A gyakorlati gyógyítás mellett óriási szervezőmunkát végez, s még tollával is szolgálja a szent ügye(ke)t. Országos segítséggel Veszprémben és Pápán tébolydát építtet, Esterházy Miklós gróf segítségével megnyitja 1816-ban a helyi asszonyispotályt; szívén viseli a nőbetegek sorsát, a terhes-gondozást, küzd a prostitúció elhatalmasodásának megakadályozásáért, a „feslettségből” származó „nyavalyák” orvoslásáért, s nem utolsó sorban a fertőtlenítés jelentőségéért.
Utóbbinak legmélyebb fölismerésére gyakorlati úton, megfigyeléseire támaszkodva – a napóleoni háborúban szerzett tapasztalatokkal – jut el.
„A seb-orvos különösen arra vigyázzon, hogy sebes kézzel valamely rothadt, vagy ragadvány sebhez ne nyúljon; máskor is mind maga megmosdjon, mind borbély eszközeit megtisztíttsa. Sértve lévő testünkbe egyenesen szívattatik be a méreg. A seb-orvos mind maga, mind eszközei által elragaszthatja a nyavalyát, ha ki nem tisztítja mind magát, mind eszközeit... A bába magát tisztán tartsa, sebes kézzel szülőhöz ne nyúljon. Minden szülés után etzettel, azután szappannal kezeit lemossa, ha pedig ragadvány nyavalyájú a szülő, friss olajjal, vajjal vagy zsírral kenje meg kezeit a szülés előtt, a szülés után pedig hamús, lúgos, végre szappanos vízzel mossa le kezeit, és úgy menjen másik tiszta szülőhöz, ott is lágy meleg korpás vízbe elébb kezeit megöblítvén...” stb. – írja Diaetetikájában.

Az ún. „gyermekágyi lázzal” már első művében, az 1802-es Asszonyorvos címűben is külön fejezetben foglalkozik. Micsoda hallatlan dolog ez! Hol van ekkortájt még Semmelweis Ignác Fülöp? Diaetetikája 1814-ben jelenik meg első ízben, négy évvel később, 1818-ban újra, s még csak ekkor, 1818-ban látja meg a napvilágot Budán Semmelweis. Tehát jóval előtte, egy magyar vidéki kisvárosban, Pápán Zsoldos János már a fertőtlenítésről, a kezek tisztításáról, a várandósok, és a kisdedek óvásáról értekezik!

Ehhez kapcsolódva érdekes 1831-es A’ choleráról című kötete is, melyben leírja a gyors, óriási méretű járvány, a kolera tüneteit, formáját, az ellene való javallatait. Megállapítja, hogy „a cholera is az idegekre hatva öl, mint a veszett kutya mérge. Ezt az is bizonyítja, hogy a boncolt cholerás testében semmi nyoma szervi elváltozásnak. Úgy tartja, a betegség fészke »az érző inak hasbéli fő szövetében vagyon.« (Plexus solaris) A' cholera ragadását siettető okok a legyengült szervezet, a betegségtől való félelem, rossz levegő (terjesztője és vezetője a ragadványméregnek), mértéktelen élet, éhség, szegénység kedveznek leginkább a betegségnek. Óvási javallatok: Az elkülönítés, a félelem leküzdése a legfontosabb ( az utóbbira alkalmas Szt. Dávid XCI. Zsoltára! ). Fontos a fertőtlenítés! Ennek módja a gyakori szellőztetés, a szoba többszöri felmosása borecettel, és borecetes víz párologtatása. Ezenkívül: egy icce vízbe fél lat klórmeszet tenni. Ennek levével fecskendezni a padlót, s a házi és más eszközöket vele megmosni! A bezárt szobában is klórmeszes vizet kell párologtatni. Legfontosabb a megelőzés: egészséges életmód, fokozott testedzés, romlott étel kerülése. Ha beteghez megy valaki, pálinkás kenyeret egyen, utána száját öblítse ki, kezét mossa meg kámforos ecetes vízzel...” (Forrás: Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. /Budapest, 1976./ 40-41. p.: M. Varga Mária: Zsoldos János (1767-1832) Veszprém megye első tisztiorvosa.)

A pápai Zsoldos doktor az orvostudomány mellett behatóan foglalkozik nyelvészettel is. Nyelvi kérdéseket vet föl a szakmai, orvosi irodalomban, illetve önálló cikkekben is foglalkozik a magyar nyelv ügyével. Kazinczy Ferenc nyelvújító túlzásainak ellenfelei főképp a dunántúli írókból kerülnek ki; a nyelvújítási „pörből” a pápaiak is kiveszik részüket. Zsoldos János mellett a pápai ortológusok köréhez tartozik: Látzai Szabó József, Márton István, Pápay Sámuel, Vidovics Ágoston. Ezek közül kiemelkedik a Kazinczyvel közvetlen, sűrű levelezésben álló tanár, ügyvéd, az első magyar nyelvű rendszeres irodalomtörténet szerzője, a Veszprém megye által a hivatali nyelv magyarosítására irányuló javaslat kidolgozójául megbízott Pápay Sámuel, valamint a szomszédos Pápakovácsi községből pedig Vidovics Ágoston plébános, aki mérsékelt, „udvarias” nyelvújítóként bírálja Kazinczy és köre nyelvújító túlzásait A Magyar Neologia Rostálgottatása című művében. Ehhez Zsoldos János írja a bevezetőt, melyben új gondolatokat vet fel: „A' közönséges grammatikai rostálgatások után már következne az eláradt sok Mesterszók vizsgálása, ha tudniillik Pap, Törvényes, Orvos, Természetvizsgáló, Földmérő, Gazda, Mesterember, Boltos, és mindenféle áruló 's kereskedő összevetett vállal kiki a' magáét, maga félével egyetértőleg megrostálná, a' melly úton az összehordott igazságokból leghamarébb lehetne osztán az egész igazi megállapíthatását reményleni.” (Forrás: Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. /Budapest, 1976./ 42. p.: M. Varga Mária: Zsoldos János (1767-1832) Veszprém megye első tisztiorvosa.)

Zsoldos az 1802-es Asszonyorvos című művének bevezetőjében írja a következőket:
„»Tökéletes magyar orvosi könyv addig nem is készíttethetik, még közönséges magyar szótár, s magyar természet história nem készíttetik, és közönségesen bé nem vezettetik.« Általánosan elfogadott, törvényesített szaknyelvet kíván! Mert addig, amíg minden szakíró a maga újította nyelven ír, semmit sem ér a törekvés. »Addig más nem lehet, én sem akartam új szóknak csinálásában diktátor lenni: azértis amellyel csak valahol élnek, azt akármelly szó légyen is az, meghagytam, ha mindjárt a dolgot sokkal jobban kifejező szót tudtam volna is helyette beavatni.« »De bátorkodtam mindazonáltal azokban, amellyek nem annyira a közbeszédet, mint a tudományt illetik, némelly meghatározásokat tenni, de nem költött, hanem magyar és szokásban volt szókkal.« Diaetetikájában következetes álláspontjához: új szavakat nem alkot, csak olyan kifejezéseket használ, melyeket már több írók is »bevettek«. Megtartja az idegen, de megmagyarosodott szavakat. Óvja a nyelvet az önkényeskedőktől...” (Forrás: Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. /Budapest, 1976./ 41. p.: M. Varga Mária: Zsoldos János (1767-1832) Veszprém megye első tisztiorvosa.)

Kapronczay Katalin, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Könyvtár és Levéltár főkönyvtárosa írja: „Zsoldos János nevét a magyar orvoslás története Veszprém megye első főorvosaként, egy kiváló nőgyógyászati-szülészeti könyv, egy több kiadást megért dietétika – az egészség megtartására és a helyes életmód szabályaira vonatkozó előírások − szerzőjeként említi, továbbá egy egészségügyi jogszabálygyűjtemény összeállításának érdemét emeli ki. Nyelvészeti tevékenysége, az orvosi szaknyelv jobbítására irányuló munkásságának elemzése azonban nem kapott kellő hangsúlyt.”

Azt hiszem, Zsoldos egész személyének, munkásságának megismertetésére kell kellő hangsúlyt fektetni újra Pápán és Veszprém megyében is, hisz ahogyan említettem már, méltatlanul elfeledett személyiségünk!
Milyen szép és méltó dolog lehetne, ha kaphatna egy emléktáblát volt munkahelyén, a volt irgalmasrendi kórház, vagy például az egykori Szent Ilona-ispotály épületé(be)n. Jó volna nyugvóhelyét is megtalálni Pápán, amelyet ha jól sejtek, talán az Alsóvárosi köztemetőben kellene keresnünk, hiszen felesége a néhai főbíró lánya, Eöry Terézia volt; lehet, hogy az ő / ők nyugvóhelye valahol a tavaly megújított Eöry Szabó Antal nemzetőr sírkertje körül lehetséges (?).
Fontos megemlíteni Zsoldos János és Eöry Terézia öt gyermek közül a neves jogtudóssá lett dr. Zsoldos Ignác (Pápa, 1803. július 24. – Veszprém, 1885. szeptember 24.) nevét is, aki élete során betöltötte a pápai járás szolgabírói, a főszolgabírói, a vármegyei főjegyzői, országgyűlési követi, a pesti váltótörvényszék bírói, majd alelnöki, s végül a kiegyezést követően a Kúria tanácselnöki tisztségét is.
Érdekességként ajánlom Életpálya című (bölcsészeti munka Klug és Hartmann filozófiai rendszere alapján), Pápán 1838-ban közreadott munkáját, valamint természetesen ugyancsak érdekességként a pápai helytörténet iránt érdeklődéssel viseltetők számára Zsoldos János A frantziák Pápán, vagyis a pápai 1809-1810 esztendőbeli polgári ispotályok leírása című művét, mely megtalálható a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár állományában. Ebben a művében Zsoldos doktor bámulatra méltó pontossággal, a legapróbb eseményekről is számot ad az olvasónak. Zsoldos például név szerint megemlíti azokat az elöljárókat, polgárokat, akik személyes közbelépésükkel segítették a rend fenntartását, ki nyelvi tudásával, ki élelmezéssel, ki kvártélyozással járt a franciák kedvében. Talán jó volna ezt a művet is a közeljövőben újra közreadni Pápán, hiszen éppenséggel jövőre, 2019-ben lesz a napóleoni csapatok ideérkezésének 210. évfordulója…"