A PVE-n belül 2018 óta – kevésbé látványos módon – működik a PVE–Szladik János Karitatív Sejt, melynek feladata az egylet önkénteseinek látókörébe kerülő rászorulók egy-egy tartós élelmiszercsomaggal való megsegítése.

Szladik síroszlopánál állva Kerecsényi Zoltán PVE-ügyvivő elmondta, hogy a régi pápaiak által a „mindenki tutora” jelzővel illetett néhai nagy városi jótevő, egykori negyvennyolcas honvéd tűzmester (őrmester), Szladik János helyi emlékezetben tartása eddig is és ezután is elengedhetetlen kötelezettsége az egyletnek. Rendkívüli XIX. századi példaadó, a keresztény szociális elköteleződés kivételes pápai személyisége volt, akire mindmáig példaképként lehet tekinteni mindenkinek. Anno az 1940-es évek elején nem véletlenül örökítette meg alakját Somogyváry Gyula író A pirossapkás kislány című regényében is – emelte ki Kerecsényi Zoltán.

Somogyváry Gyula: A pirossapkás kislány – részlet:

„Szladik János volt a leglelkesebb ember, akit valaha ismertem. Fáradhatatlan szorgalmú, takarékos, mindenből pénzt csináló polgár, aki azonban a magáét nemcsak a magáénak tekintette. Ha valaki, hát Szladik tudta és cselekedte az áldozat tanítását. A Jóisten tudja, honnét vette az időt ahhoz, hogy a maga sok dolga mellett, minden jószándék szolgálatára volt érkezése... Harmincéves korára már becsületes vagyont takarított össze, de azért hintón se járt, ezüstpitykét se hordott. Ellenben lótott-futott reggeltől estig. Egyszer az árvagyerekek ügyében fáradozott, máskor az aggok menedékházára gyűjtögetett. Voltak persze másféle gyámolítottjai is. Ahány szegény családban gyermek született, az mind Szladikot kérte meg keresztapának. De se szeri, se száma nem volt azoknak a szegényember gyerekeiből lett házasoknak sem, akiket Szladik segített hozzá a fészekrakáshoz. Nem csoda, ha az Alsóvárosban úgy nevezték: Mindenki-tutora*...” (*tutor szó jelentése: gyám, gyámolító, pártfogó)

Szladik János 1828. június 24-én született Pápán; szülei Szladik György és Verbasits Erzsébet római katolikus polgárok voltak. Szladik Jánost, mint ifjú kőműveslegényt érte az 1848/49-es magyar polgári forradalom és szabadságharc kitörésének a híre és azonnal jelentkezett önkéntes nemzetőrnek. Kosztolányi Mór őrnagy, a dunántúli önkéntes nemzetőrök gyülekeztetésére kijelölt veszprémi tábor parancsnoka zászlóaljában szolgált, ennek ellenére 1848. november 20-án Pápán sorozóbizottság elé állították. A bizottság megállapította, hogy a pápai születésű, húszesztendős, római katolikus vallású, nőtlen, 5’ 3” 2”’ magasságú kőműveslegény katonai szolgálatra alkalmas, egyúttal továbbra is Kosztolányi zászlóaljában szolgálhat. Tüzérségi kiképzést kapott s őrmesterré nevezték ki.

A szabadságharc bukását követően tovább képezte magát, postai tisztviselő lett. Végül, mint városi postamester a posta és a távíróhivatal főnökeként vonult nyugdíjba. Bőkezű, elismert pápai polgár hírében állt. Vagyonának egy részét keresztény árvaház létesítésére adományozta. Barát utcai lakóházát is a város örökölte a halála után, s az az épület még ennyi idő után is, jelenleg is nemes ügyet, szociális célokat szolgál.

Szladik viszonylag fiatalon, hatvanöt esztendősen, rákos megbetegedés következtében hunyt el 1893. december 12-én. Földi maradványait díszes búcsúztatással a Kálvária temetőben helyezte örök nyugalomra Pápa városa. Később kovácsoltvas kerítéssel védett, gyönyörű fekete gránit síremlékművet állított neki a hálás utókor, mely szintén mindmáig áll. Jótéteményei elismeréseként, továbbá a szabadságküzdelemben való részvételéért, halálának tizedik évfordulóján a pápai Kun utcát – melyet 1886 és 1902 között Térj meg utcaként ismert a lakosság – Szladik János utcának neveztette el a városvezetés. Napjainkban is ekképp hirdeti jeles névadójának emlékét az utca a Fapiac tér tőszomszédságában.

Nyugvóhelyét 1993 óta – immár kerek három évtizede – a pápai Szent István Római Katolikus Általános Iskola diáksága tartja tisztán és március idusán rendre nemzeti színű jelképekkel díszíti fel azt.

(Forrás, fotók: PVE-Hírlevél)