Az "Elsősorban pápai"-Városbarát Egylet 2018-as emlék-programjai sorában legelsőként, az új év legelső napján a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja, a napon százkilencvenöt esztendeje született (Pápán Petőfivé és igazi költővé váló) Petőfi Sándor tiszteletére a pápai Esterházy-kastély előtt magasodó Petőfi-bronz-szoborhoz vitt emlékkoszorút. Négy nappal később pedig a Pápa melletti Ihásznál elesett több száz csatahős közül csupán csak egyedül ismert nyugvóhelyű Szalóky Sámuel nemesszalóki sírjához, a hős idei kerek 190. születési évfordulója aktualitásaként.

Nagyon-nagyon rég nem volt ilyen szép állapotban a Pápa melletti ihászi csata máig egyetlen konkrét nyugvóhellyel ismert hősének, Szalóky Sámuelnek a sírja, mint manapság! Az "Elsősorban pápai"-Városbarát Egylet tavaly lezajlott Kossuth-Emlékprojektje nyomán - után a település vezetése példásan helyreállította Szalóky Sámuel sírját Nemesszalókon. Lecsiszolták a márvány sírlapot, teljesen újrafestették a föliratokat, a kardot tartó kéz-ábrát is, szépen áll a sírkerítés is!

Az "Elsősorban pápai"-Városbarát Egylet ügyvivője, Kerecsényi Zoltán 2015-ben megjelent Magyarnak lenni - pápainak lenni -című kötetében ekképp ír Szalókyról:

" Egy megkopott, ovális alakú, kőrishegyi márványból faragott sírkövet őriz a Pápa közeli Nemesszalók temetőkertje. Rajta már alig kivehető a név, s az ábrázolás, mely egy kardot tartó kezet mutat.
De ki is volt ez az alig húsz esztendősen hősi halált halt fiatalember, akit Szalóky Sámuelnek hívtak, és Samunak becéztek falubelijei, illetve bajtársai?
A megmaradt levéltári adatoknak, s lelkes helytörténészeknek köszönhetően ismerhető, hogy Szalóky Samu 1828. január 5-én látta meg a napvilágot az akkor még Pórszalóknak nevezett falurészben Nemes Szalóky Imre és Nemes Szalóky Kata gyermekeként, s mindjárt a születése napján meg is keresztelte Berke Mihály dabronyi evangélikus prédikátor-senior. Gyermekkoráról, fiatal életének korai szakaszáról sajnos alig tudni pontosat, de minden bizonnyal a kis Samu jól ismerte a közeli Somlót, a Gányás és Hajagos patakok vidékét; sokat játszhatott társaival, barátaival, s természetesen a helyi evangélikus iskolában tátott szájjal hallgathatta az Árpádok, a honfoglaló Szalók-nemzetség, a Hunyadyak, a Zrínyiek, a Rákócziak hősi cselekedeteit, a haza feltétlen szeretetére tanító példáit. Különösen az utóbbiakét, mert II. József halála után természetes visszahatásként a császárnak a magyar nemzeti öntudatot és intézményeket korlátozó rendelkezéseire a nemzeti érzés valóságos reneszánsza vehette kezdetét. Sok nóta, költemény szállt szájról-szájra a nép körében e tájon is a nagy fejedelem, Rákóczi küzdelmeit, személyes sorsát felidéző kuruc költemények által. Szalóky Samut és falusi gyermek-barátait bizonyára lelkesíthették ezek, különösen pedig az a konkrét történelmi tény, hogy a Szalókkal szomszédos Külsővaton egykor maga Zrínyi Miklós is járt, aki részt vett a török ellen induló hadak ottani díszszemléjén, akit ott kiáltottak ki a sereg fővezérévé. De őmellette Béri Balogh Ádám kuruc brigadéros alakja is példaként lebeghetett szemük előtt, aki a Bakonyban bujdosó kurucaival sokszor megfordult ezen falvakban.

Amikor 1848-ra elérkezik az idő, s megjelennek a hadba szólító szózatok, e vidék Zrínyi, Rákóczi és Béri Balogh eszményein nevelkedett fiai elsők között állnak Kossuth Lajos zászlói alá. Szalókon is számos jobbágy-ivadék, mesterlegény, kereskedő kér részt vállalni a haza szabadságküzdelméből. Köztük van Szalóky Samu is, akit 1848. december 15-én soroznak be honvéd huszárnak. A kerületi újoncállítási jegyzőkönyv tanúsága szerint, az 1340-es sorszám alatt a következő áll:

„Szalóky Samu Nemesszalók község állította újonc, 20 éves, evangélikus, nőtlen. Magassága 5 láb, 3 hüvelyk, 3 vonás (168 cm). Hadbavonulása előtt nemzetőr-őrmester.”

A nemrég elhunyt, neves „negyvennyolcológus” lokálpatrióta, H. Szabó Lajos kutakodásai szerint bizonyos, hogy Szalóky a sorozást követő napon vonult be és a Vilmos-huszárokhoz került. Tehát Szalóky Samu honvéd-huszár lett. Kitüntetés lehetett ennek az alig húsz éves embernek huszárrá válni, - olyan előd-huszárok nyomában járni, mint akiknek jelentős szerepük volt a korábbi szabadságharcban is, s egyébként is azt a nevet viselni, hogy huszár, melyet elsőként egyik legnagyobb királyunk, Hunyadi Mátyás használt a könnyűlovassági fegyvernem katonáját aposztrofálva.

Szalóky Samu a jeles tábornok, Kmety György hadosztályában kezd szolgálni. Bizonyára ott van a kápolnai csatakor a magyarok visszavonulását fedező, majd a mezőkövesdi ütközetben Franz Deym vezérőrnagy dandárja felett győzelmet arató Kmety-féle seregben, valamint Buda bevétele után a legfényesebb győzelmet arató csornai ütközetben.
A honvédsereg egyik legütőképesebb hadosztályának volt a tagja Szalóky. Hírük hamar bejárta az országot, a nép lelkesen köszöntötte őket mindenfelé. Egy korabeli naplórészlet híven tükrözi pápai fogadtatásukat: „…több huszár érkezett a Vilmos ezredből világoskék ruhában s fűzöld csákóval. Kegyesen fogadtattak, s virágfüzérek szép kezektől csináltatva csak úgy özönlöttek rájuk. Estve nagy lakoma tartatott számukra előbb a grófi kertben, utóbb az esső miatt a várban bent.”

A nagy, csornai haditett után Kmety Vilmos-huszárjai – köztük Szalóky Samuval - visszavonulnak a Rába mögé a folyó vonalának védelmére. 1849. június 26-ról 27-re virradóra az egész partvonal mentén véres küzdelem veszi kezdetét. Feladva a tarthatatlan folyóvonalat, Kmety Ihász-pusztánál vonja össze ötezer fős hadosztályát. Önfeláldozóan küzdenek a magyarok a hosszan tartó ágyúharcban. A csata részleteiről, a csatára vonatkozó hadijelentésekről, veszteséglistáról, visszaemlékezésekről hallatlanul értékes kötetében adott számot a jeles történész, Hermann Róbert, mely „Az ihászi ütközet emlékkönyve 1849-1999” címen látott napvilágot a 150. kerek évfordulón. Munkájából is kitűnik, hogy az Ihásznál harcoló, a lovasrohamban eleső huszárok oly közel voltak az ellenséges hadrendhez, hogy azokat lehetetlen lehetett megközelíteniük, s a csatarendben álló huszárok közé több ellenséges ágyúgolyó is vágódhatott. Ez sebesíthette meg Szalókyt is.

Az ihászi ütközettel sokáig foglalkozó Huszár János pápai, Apáczay-díjas történelemtanár az 1970-es években gyűjtést végzett idős, szalóki lakosok körében az akkor még fennmaradt, Szalóky Samu elestével kapcsolatos legendák megörökítése céljából. Huszár ezeket a Veszprém Megyei Honismereti Tanulmányok XVII. számú kötetében publikálta is. Ezek közül érdekességként álljon itt egy: „A nagybátyámtól és szüleimtől hallottam Szalóky Sámuelről. Ők úgy tudták, hogy ágyúgolyó találta el az ágyékát, de nem halt meg azonnal. Volt egy nagyon kedves bajtársa, az kihúzta az árokpartig, hogy ott könnyen rátaláljanak. A fiúnak ez a barátja még azon az éjszakán elvágtatott Szalókra és hírt vitt a szülőknek. Azok kora reggel indultak Ihászra, és ott meg is találták súlyosan sebesült fiúkat. Szekéren óvatosan hazaszállították. Még élt, mikor a házuk udvarán megállt a szekér. Mikor fölébe hajló, síró anyját felismerte, még felemelkedett a szalmáról, de csak annyit tudott mondani: „Édesanyám!” Ezután visszahanyatlott és meghalt.” (Katona Dániel szalóki nyugdíjas)

Megható, „romantikus” elbeszélés, mintha Pettenkoffen Ágost „Sebesültszállítás” című litográfiája elevenedne meg szemünk előtt; de bárhogy is történt, egy bizonyos: a több száz Ihásznál elesett csatahős közül csak egynek, Szalóky Samunak ismert a sírja, – szülőfalujában lelt végső nyugovóra. 1849. június 30-án temette el Perlaky István dabronyi lelkipásztor az evangélikus egyház szertartása szerint.

Régen sírját rendszeresen gondozták a helyi iskolások, még egy ideig egy ifjúsági klub is, de aztán sajnálatos módon elhanyagolódott az emlékezet. Milyen szép és nemes dolog lenne, ha megújulhatna hősünk sírköve, ha a feliratot valaki szépen átfestené, s ezáltal a nevét újra jól el lehetne olvasni, illetve ha pár gyökeres virágot ültetne sírhalmára a helyiek közül valaki, ha rendszeresen piros-fehér-zöld szalaggal lenne jelölve ez az emlékhely, – s egyáltalán, példás lenne védetté nyilvánítását is kezdeményezni… "