Koszorúelhelyezést és mécsesgyújtást hirdetett 2019. június 26-án estefelére az Elsősorban pápai Városbarát Egylet (EpVE) a pápai Március 15. térre, az ihászi csata hőseinek tiszteletére 1896-ban emelt honvédemlékműhöz, a Pápa mellett 1849. június 27-én vívott ihászi ütközet kerek 170. évfordulója alkalmából.

A csata 170. évfordulója előestéjén lévő kis főhajtáson, az elesett ihászi honvédek emlékére – az EpVE meghívására – koszorút helyeztek el az Elsősorban pápai Városbarát Egylet, a pápai Honvéd Bajtársi Klub, a Gróf Esterházy Kórház és Rendelőintézeti Szakrendelő, Marcaltő-Ihász Önkormányzata, a Pápai Huszár Egyesület, a Pápai Jókai Kör, a pápai Nyugalmazott Pedagógusok Klubja, a pápai Várostörténeti-Honismereti Kör megjelent képviselői.

A százhetven esztendeje történteket, illetve az ihászi hősök Pápán emelt emlékművének történetét röviden Kerecsényi Zoltán EpVE-ügyvivő, pápai önkormányzati képviselő vázolta a résztvevő főhajtóknak. Az elhangzott beszéd szövege az alábbiakban olvasható:

Tisztelettel köszöntöm az 1848/49-es magyar polgári forradalom és szabadságharc egyetlen jelentős Veszprém megyei ütközete, a Pápa melletti Ihász-puszta határában 1849. június 27-én zajlott ihászi csata kerek 170 évfordulójára egybegyűlteket szerény főhajtásunk, koszorúelhelyezésünk, mécsesgyújtásunk alkalmából!

A Pápa melletti Ihász-puszta határában a csornai győztes, Kmety György tábornok vezette honvéd hadosztály ütközött meg Adolph Schütte von Warensberg altábornagy császári serege ellen.

Részlet Kmety György 1849. június 28-án reggel, Tapolcafőn írt jelentéséből:
„Még mielőtt délután 3 óráról keltezett jelentésemet marcaltői állásom feladásáról elküldhettem volna, az ellenség túlnyomó erővel nyomult ellenem. Fogadtam őt, s 3/4 4 órától egészen este 6 óráig nem csupán feltartóztattam támadását, hanem éppen saját csapataim maguk kezdtek általános előnyomulásba, amikor hirtelen jobb oldalamban egy, mindaddig azon körülmény által fedezett új ellenséges oszlop, hogy egy mély lapályban vonult, jelent meg, és oldalamat és hátamat fenyegette. Kénytelen voltam visszavonulni. Ezen visszavonulást oly rendben hajtottuk végre, amely minden csapatnak becsületére válna, s a hősiesség és önfeláldozás olyan példáit láttam, amelyekkel kapcsolatban fenntartom azt, hogy a megérdemelt jutalmazás végett utólagosan jelentsem őket.

Így tudtunk, noha az ellenség keményen üldözött, visszavonulni, anélkül, hogy egyetlen főt is fogolyként elveszítettünk volna. Veszteségünk halottakban és sebesültekben sajnos jelentősebb, amit később pontosabban jelentek; azonban az ellenség is sokat veszített König százados úr által pompásan vezetett és működő lovasütegünk tüzétől.”

A több mint kétórás ihászi ágyúcsata veszteségeiről szóló jelentések máig ellentmondóak, nem pontosak. Nem tudni, hogy a halottakat pontosan hol temették el. Az ihászi és marcaltői határban 28 halott eltemetéséről tudunk, közülük 19 volt magyar, 9 pedig császári-királyi katona. Pápa városa 34 halott eltemetésére utalt ki pénzt.

Ezen 34 magyar honvédra – akik küzdelemben szerzett sebeikbe a pápai hadikórházakban haltak bele – 2002 óta a város északnyugati részén, a felszámolt pápai felsővárosi temető helyén, a Millenniumi Emlékparkban egy faragott emlékoszlop emlékeztet néhai Huszár János tanár úr szorgalmazásának köszönhetően.
Tudomásunk szerint a marcaltői temetőben jelöletlen sírban is nyugszanak katonák. Az ő emlékükre pedig az idei 170. évfordulóra emlékjel állítódott a marcaltői köztemetőben, a grófi sírok közelében. Az adatok szerint a csatát követően – 1849. június 28. és július 3. között – 18 testet temettek el a marcaltői temetőben.
Napjainkban az Ihásznál elesettek közül csupán csak egyetlen egy hőst ismerünk pontos névvel és pontos nyugvóhellyel: Nemesszalókon Szalóky Sámuel Vilmos-huszárt.

Valójában az egykori neves református kollégiumi tanár-igazgatónak, Pápa első helytörténészének, Kis Ernőnek volt először az ötlete az ihászi csata hősi emlékművének gondolata. A pápai református templom előtti emlékművön ekképp tanúskodik napjainkban is a felirat: „A szabadságharc Pápa mellett vívott ütközetének emlékére a honalapítás ezredik évében.” Igen, ez az emlékmű egyszerre szolgál tiszteletadást a honszerzés ezredik évfordulójának és az 1848/49-es forradalom és szabadságharc Pápa mellett, Ihásznál vívott csatája hőseinek. Ez a pápai, Március 15. téri emlékmű a helyiek millenniumi emlékműve, ami egyben első, nagy köztéri ’48-as vonatkozású emlékművünk is. Az 1896. szeptember 6-án nagyszabású ünnepség keretében leleplezett „honvédszobor” fehér márványból faragott, három méteres görög oszlopa tetején a honfoglaló magyarság totemállata, a kiterjesztett szárnyú kerecsensólyom magasodik, a „tömb” alsó részén ifj.Vastagh György szobrászművész bronz domborművének ábrázolása egyben megrendítő, s tiszteletre, elgondolkodásra késztető: szétlőtt sánckosarak között heverő ágyúcsőre borulva idős katona haldoklik, fölébe magasodva, zászlóval a kezében, lobogó hajú, fiatal harcos tör előre diadalmasan, a szuronyt szegező honvédek élén.

Az emlékmű ötlete valójában 1896 előtt már körülbelül nyolc évvel megvolt.
A kivitelezés, a tervek elkészítésének és a szükséges költségek előteremtésének intézésére fel is állt egy adománygyűjtő bizottság, azonban az igazi hatékonyság 1893-tól datálható, amikor a Jókai Kör elindult, ami teljes egészében felvállalta és nyélbe ütötte az ügyet Fenyvessy Ferenc országgyűlési képviselő hathatós segítségével. Kis Ernő mellett ő volt az a második személy, aki igazán átérezte, majd felkarolta ezt az ügyet: „...díszes szobor méltó az elhullott hősök emlékének őrzésére, szobor, mely ember lakta helyen álljon, szobor, mely a lezajlott csata vidékén lakókat mindenkor figyelmeztesse a hősiség és hazaszeretet erényére, szobor, mely ne az elhagyatott ihászi pusztán, hanem városban, Pápán állíttassék fel, nem a pápaiak, hanem az egész megye adományaiból...” Így is lett. Tudniillik, ezt az emlékművet legelőször nem Pápán, hanem kint Ihászon, a csata helyszínén képzelték volna felállítani, de aztán végül Fenyvessy Ferenc közbelépésére mégiscsak Pápára került, melynek megvalósításához nemcsak pápaiak, de környékbeliek és a megye más részéről is adakoztak.

A 170 évvel ezelőtt Pápa mellett harcolók emlékére a pápai kórház főigazgatója,
dr. Töreki-Vörös Ibolya is elhelyezte a tisztelet koszorúját
a Március 15. téri ihászi csata emlékművénél. 1849 során a pápai hadikórházak orvosai, ápolói hallatlan odaadással gyógyították, enyhítették a csornai és ihászi küzdelmek során megsérült honvédőink sebeit, fájdalmait.
(Fotó: EpVE)