A pszichoanalízis a pszichológiában mélylélektani vizsgálati és kezelési módszert jelent, mely a lelki zavarokat az úgynevezett „tudatalatti okok” feltárásával igyekszik gyógyítani. A technika atyja és névadója Sigmund Freud (1856–1939) zsidó származású osztrák neurológus és pszichiáter, a pszichoanalitikus iskola megalapítója volt.

Ferenczi Sándor (1873–1933) magyar orvos, pszichoanalitikus, a budapesti pszichoanalitikus iskola megteremtője már gyakorló idegorvosként megismerkedett Freud műveivel, elsőként az Álomfejtéssel. Személyesen Bécsben találkoztak először 1908-ban. Ezt a találkozást sok másik követte, intenzív és konfliktusokkal terhelt barátságuk emlékét több mint kétezer levél őrzi.

Ferenczi javaslatára alakították meg 1910-ben Nürnbergben a pszichoanalitikusok nemzetközi egyesületét. 1913-ban – immár 110 esztendeje – az ő szervező munkája eredményeként jött létre a magyarországi pszichoanalitikusok egyesülete is, melynek első elnöke is ő volt. Budapest ekkor Bécs mellett a pszichoanalízis második európai központjának számított. Nemcsak szakmai érdeklődés nyilvánult meg az újfajta személyiségmagyarázat és terápiás metódus iránt, hanem a művészek egy része is fogékonynak bizonyult a freudi gondolatkörre.

A pszichoanalízis hatása leginkább a Nyugat című folyóirat (1908–1941) alkotóinak munkásságán volt kimutatható, s főleg a Nyugat első nemzedékének íróinál, költőinél. Mindez pedig Ferenczi nyitottságának, baráti kontaktusainak köszönhetően erősödött meg.

A Nyugat kimagasló formaművésze, Kosztolányi Dezső (1885–1936) szerint „a Freud-féle lélekelemzés a lélekben történő események ősokait, mozgatórugóit búvárolja… Mind a lélekelemző tudósnak, mind a költőnek hasonló a tárgya. Viszont módszerük merőben különböző. A tudós: okról-okra haladva törekszik értelmi magyarázatra. A költő: egy belső sugallatnak v. sejtelemnek engedve ösztönösen tör céljára...”

Ferenczi Sándor neve külföldön is hamar ismertté vált, a XX. századi német nyelvű irodalom egyik legjelentősebb alakja, Thomas Mann (1875–1955) a József és testvérei című regényének írása közben Ferenczivel levelezett a szereplők lélektani hátteréről. Mann a bibliai történetet használta alapul arra – tizenhat évig írt monumentális, négykötetes regényeposzában –, hogy egy XX. századi írástudó szemszögéből fejtse ki gondolatait az emberiség nagy és örök kérdéseiről.

Az első világháború során Ferenczi csapatorvosként szolgált a Veszprém vármegyei Pápán, így gyakorlati pszichoanalitikus tevékenységét meg kellett szakítania, azonban továbbra is művelte a pszichoanalízis elméletét:

„1914 őszén a háború elvont rendes analitikus munkámtól, és egy kis vidéki helyőrségbe száműzött, ahol a huszárezrednél teljesített orvosfőnöki elfoglaltságom nem elégítette ki szokássá vált munkakedvemet. Szabad óráimat Freud »Három értekezés a szexualitás elméletéről« szóló munkájának magyarra fordításával töltöttem, aminek szinte elmaradhatatlan következménye volt, hogy e munka által felkeltett gondolataimat tovább szőjem, és ötletszerűen bár, de fel is jegyezzem…”

Ferenczi éppen Freud egyik alapvető írását fordította és saját koncepcióját alakította Pápán, amikor meglátogatta őt tanítómestere:

„Ezek az ötletek lassanként egy ontogenetikai és filogenetikai elméletté kristályosodtak ki, melyet módomban volt Freud professzornak, mikor katonai állomásomon (Pápán) meglátogatott, előadni…”

Ferenczi Sándor még 1915-ben, pápai szolgálata idején megjelentette a Freud-tanulmány fordítását saját bevezetőjével. Töretlen munkabírása máig elismerésre méltó, hiszen háborús, keserves mindennapjain túl mindig tudott időt szakítani az elméleti tevékenységre is. Sőt, csapatorvosi munkájának tapasztalatai beszüremlettek teoretikus kutatásaiba is. Ő volt az első tudósember, aki tüzetes vizsgálat tárgyává tette a háborús neurózisokat. Pápa városa „pszichoanalízis-történelmi” helyszín lett, Ferenczi itt végezte a világ első lovas analízisét is. 1915 elején, a laktanyaudvaron, lóhátra ültetve vette kezelésbe parancsnokát, a galíciai fejsérülése óta neurotikus Barthodeiszky Gyulát. Emellett az is említésre érdemes, hogy a Pápai Királyi Honvéd Huszár Ezred főorvosaként egy tífuszjárványt is elfojtott Pápán.

Még ha egyesek szerint Freud több dologban tévedett is, ám a tiszteletre méltó kortárs magyar piarista gondolkodó, Jelenits István (1932– ) szavaival élve „csupán azért tévedhetett akkorákat, mert jelentős dolgokat föl is ismert.” Márai Sándor (1900–1989) író-költő-újságíró véleménye alapján, elmúlt századunk „szellemi röntgenképét Freud nélkül, s amit Ferenczi csiszolt és hozzáadott, ma már lehetetlen elképzelni.”

Végül néhai Erős Ferenc (1946–2020) szociálpszichológus megállapításai: „Ferenczi a terápia nagy újítója volt, mivel azt hangsúlyozta, hogy a beteget szeretni kell. Ő olyannyira egyenrangú partnernek igyekezett tekinteni a pácienst, hogy még a kölcsönös analízis módszerével is kísérletezett, amelynek során a terapeuta lelki folyamatai is elemzés tárgyát képezték. Ezt a kölcsönösséget és a demokratikus hozzáállást rendkívül fontosnak tartotta. Szerinte a terapeuta nem egy tekintélyes öregúr, aki szivarozva hallgat a fotelban, miközben szerencsétlen páciens fekszik a díványon, hanem partner… Egy olyan társadalmat képzelt el, ami a közösséget és az egyént egyszerre értékeli, egyszerre figyelembe tudja venni az egyén vágyait, ugyanakkor van benne erős kohézió, összetartozás is. De ez nem egy politikai-ideológiai álláspont, nincs kidolgozva, inkább egy vágyteljesítéses álom maradt, amire a későbbi szövegeiben is többször visszatért. A halála előtt írott »Klinikai napló« című munkában például arról gondolkodik, hogy mennyire fontos lenne korlátozni a kapitalizmust, és bevezetni egy sokkal demokratikusabb, egyenlőbb rendszert. De azt hiszem, pszichoanalitikusokra és pszichológusokra általában jellemző, hogy ebben a vonatkozásban eléggé utópikusan gondolkodnak… Az egyik fő üzenet a kölcsönösség, a megértés, az empátia, ami a mindennapi életben éppúgy fontos, mint a társadalom életében, és úgy látszik, hogy nagy hiány van belőle…”

Kerecsényi Zoltán
(a PVE ügyvivője)

(Szöveg- és kép-forrás: pápai Petőfi Városbarát Egylet /PVE/)

A pápai Petőfi Városbarát Egylet (PVE) nemrégiben limitált, 150 példányszámban kiadott „In memoriam Ferenczi Sándor és Sigmund Freud” emlékképeslapja a 150 esztendeje született és 90 éve elhunyt Ferenczi Sándor pszichoanalitikus, néhai pápai huszárezredorvos tiszteletére. Ferenczi Sándort 1915 őszén látogatta meg Pápán Sigmund Freud, a pszichoanalízis megalapítója. A lap egy múlt század eleji fotóképeslap – mely a hajdani pápai honvéd huszárlaktanya főépületét ábrázolja, ahol Ferenczi is szolgált 1914–16 között – és Mező Lászlóné pápai grafikusművész alkotásainak felhasználásával készült.

Felhasznált források:

– Kerecsényi Zoltán: Két tudós Pápán. Pápa, 2008.
– Kerecsényi Zoltán: Magyarnak lenni, pápainak lenni. Pápa, 2015.
– Kerecsényi Zoltán: Ferenczi Sándor, a magyar Freud. = Népszava / Szép Szó, 2015. október 31. sz.
– Kerecsényi Zoltán: Ferenczi Sándor, a magyar Freud. = Acta Papensia, XVI. évfolyam (2016), 3–4. sz.
– Kerecsényi Zoltán: Százöt esztendeje fordította le magyarra Ferenczi Sándor Pápán Sigmund Freud Három értekezés a szexualitás elméletéről című munkáját. Pápa, 2020.
– Mészáros Judit: In memoriam Ferenczi Sándor. Budapest, 2000.
– https://www.kalligramoz.eu/Kalligram/Archivum/2004/XIII.-evf.-2004.-december/Kosztolanyi-Dezso-1934-es-nyilatkozata-a-freudi-pszichoanalizis-koelteszetere-tett-hatasarol (Letöltés ideje: 2023. augusztus 15.)
– https://www.magyarkurir.hu/hirek/thomas-mann-jozsef-es-testverei (Letöltés ideje: 2023. augusztus 15.)
– https://ujember.hu/hit-es-nem-hit-kozott/ (Letöltés ideje: 2023. augusztus 15.)
– https://divany.hu/vilagom/2019/07/21/eros-ferenc-interju/ (Letöltés ideje: 2023. augusztus 15.)