A pálkövei emlékház udvarán minden esztendőben, június elején, születésének emléknapjához közel szoktak összegyűlni a második világháború alatti náci-németellenes függetlenségi harc vértanúja emlékének helyi, megyei tisztelői és ápolói. Az idei főhajtást a 135. Bajcsy-Zsilinszky születési évforduló jegyében tartották meg július 29-én, de a korábbi tíz emléktalálkozóhoz-emlékpiknikhez képest jóval szerényebb keretek között.

Az immár több mint egy évtizedes Bajcsy-Zsilinszkys emlékalkalmakat kitaláló, szervező Kerecsényi Zoltán, a pálkövei Bajcsy-Zsilinszky Endre Szellemi Öröksége Műhely (BZSESZÖM) ügyvivője elmondta, tavaly lett volna a kerek tizedik emlékprogramjuk, azonban azt a pandémiás helyzet miatt nem merték meghirdetni. Idén, június elején is még óvatosak voltak, végül úgy határoztak, hogy bő egy hónappal később, 2021. július végén – még ha a korábbiakhoz mérten visszafogott formában, kevesebb résztvevővel is – de fejet hajtanak a 135. évforduló kapcsán.

A július 29-i, 135. évfordulós főhajtáson Kerecsényi Zoltán összegezte a 2010-től eltelt időszakot, a megvalósult emlékőrző eredményeket, a közreadott kiadványokat, külön köszönetét kifejezve az emlékhely megújításában hatalmas részt vállaló önkormányzatnak, kiemelten is Horváth Dezső polgármesternek.

Beszédében Kerecsényi Zoltán megemlékezett néhai Prof. Dr. Horváth János (1921–2019) közgazdászról, politikusról, az Országgyűlés korelnökéről, a BZSESZÖM tiszteletbeli elnökéről, aki idén lenne 100 esztendős. Emlékére a jelenlévők a Bajcsy-Zsilinszky szobor melletti emlékkőre kihelyezték fényképét és mécsest gyújtottak előtte.

Idén – mintegy adósságot törlesztve – a BZSESZÖM egy piros-fehér-zöld zászlót is adományozott az emlékháznak és tűzött ki rája, mert eleddig sohasem volt még ott állandó jelleggel egyetlen egy lobogó magyar zászló sem.

Vennes Gyöngyi Ady Endre „Egy jövő költő” című versét olvasta fel, ehhez kapcsolódva Kerecsényi Zoltán pedig kiemelte, hogy a magyar pártpolitikusok közül Bajcsy-Zsilinszky Endre az elsők közé tartozott, aki nagyra értékelte a költészetet, behatóan ismerte Ady Endre versművészetét, melynek rajongó híve volt. Nagy magyar géniuszként tekintett Adyra, aki – szerinte – „nem merült el a hanyatlás hullámaiban, hanem mindvégig fölötte szárnyalt és viharmadárként hirdette fáradhatatlanul a közelgő özönvizet…” Az Ady-összes Bajcsy-Zsilinszky házi könyvtárának egyik legbecsültebb és legolvasottabb darabja volt. A verseskötetben kedvenc verseinek címét rendre aláhúzogatta, a szívéhez nagyon közel állókat pedig be is keretezte – hangzott el az emlékidézésen.

Végül a megjelentek koszorúkat, virágokat helyeztek el a 135 éve született magyar politikus, újságíró szobra, az emlékház, valamint Vigh Károly (1918−2013) történészprofesszor emléktáblája alá. Koszorúkat helyezett el Kővágóörs-Pálköve települések nevében Horváth Dezső polgármester és Kiss Gyuláné Sümegi Zsuzsa könyvtáros, a BZSESZÖM nevében Kerecsényi Zoltán ügyvivő és Katanics Sándor veszprémi pedagógus, önkormányzati képviselő, az Elsősorban pápai Városbarát Egylet (EpVE) nevében Vennes Gyöngyi egyleti önkéntes és Kiss László Zsigmond pápai művésztanár.

Ez a kis balatoni szeglet, Pálköve, több volt a második világháború alatti magyar náciellenes mozgalom egyik legjelentősebb alakja, a mindvégig a történelmi Magyarország alapjain álló Bajcsy-Zsilinszky Endre számára, mint „retablírozás”, rövid pihenéseket, kikapcsolódásokat biztosító állomás. Igaz, megviselt idegeit itt igyekezett nyugtatni nyáron kertészkedéssel, vitorlázással, télen fakutyázással, de számára ez a hely elsősorban mégiscsak alkotóműhely volt. Mihelyt napi politikai elfoglaltsága nem kötötte a fővároshoz, haladék nélkül ide utazott, nyugodtan itt gondolkodott, írt. Rengeteg újságcikke mellett többek között itt fogalmazta meg „Újabb történetírásunk bírálata” című tanulmányát, valamint a Genfben, 1944-ben, angol nyelven megjelent „Erdély. Múlt és jövendő” című művét. Itt tudott zavartalan körülmények között találkozni és konzultálni barátaival, harcostársaival, no meg a szemközti, boglári menekülttáborból hozzá átránduló lengyelekkel és franciákkal. S nem utolsó sorban hallatlan utánjárással és gondos mérlegeléssel, néprajzi, népművészeti, helytörténeti, tájépítészeti művek garmadájának áttanulmányozásával itt tervezte meg és építette fel élete álmát, azt a talpas, tornácos, régi dunántúli parasztkúriák miniatűrjét, amely mind a mai napig áll. Azt tervezte, hogy a háború után, amikor majd minden rendbe jön az országban, itt éli le hátralévő életét.

Kerecsényi Zoltánnak, a Bajcsy-Zsilinszky Endre Szellemi Öröksége Műhely ügyvivőjének beszéde

Szöveg- és képforrások: BZSESZÖM – Hírlevél, EpVE – V. Stúdió