István 2013-óta az Ujvári János Református Szeretetotthon Pápakovácsi Idősek Otthonának a lakója, alkotói tehetségét az elmúlt években öt országos díj is igazolja, festményeiből hamarosan a pápai Pannonia Reformata Múzeumban nyílik önálló kiállítás.

A Belügyminisztérium Integrált Jogvédelmi Szolgálata által kiírt „Tudom, hogy van jogom! Színes hétköznapok” című képzőművészeti pályázatnak idén novemberben volt a díjátadója, ahol a Virágoskert című festmény lett hazánkban a legjobb alkotás. Lovász István számára az elismerő oklevelet Csizi Péter, a Belügyminisztérium szociális ügyekért felelős helyettes államtitkára, valamint Novák Krisztina jogvédelmi biztos nyújtotta át a Belügyminisztérium márványtermében. Lovász Istvánt a budapesti díjátadóra elkísérte Bornemissza Melinda, az Ujvári János Református Szeretetotthon intézményvezetője is.

Az idei díjeső azonban már másfél hónappal ezelőtt elkezdődött, akkor az Alapvető Jogok Biztosa által meghirdetett „Covid utáni mindennapok, amiben élek” című pályázaton a Munka közben című festményével lett első helyezett Lovász István.

- Éreztem, hogy jól sikerült mindkét kép, úgy adtam oda a pályázatra, hogy ezek lesznek az első helyezettek. Mindegyiket kimondottan a pályázatra festettem, egy hét alatt elkészültek – elevenítette fel az előzményeket Lovász István, akinek 2016-ban a Hortobágy című alkotása lett különdíjas, néhány évvel később Bográcsozás című festményét szintén különdíjjal ismerték el. A koronavírus járvány előtt Merengés a múltban című képe Székesfehérváron harmadik helyezést ért el.

Lovász István 1956-ben született Pápán, itt végezte az általános, majd a szakiskolát, szobafestőnek tanult. Először a városgazdálkodási vállalatnál dolgozott, majd egy festő kisiparos alkalmazásában állt. Néhány évvel később Dunaújvárosba vezetett az útja, megnősült, egy lánya született. A dunai vasipari városban élt tizenkét évig, de dolgozott a paksi atomerőműben is. Közben elvégezte a burkoló, üveges, ács- és állványozó szakmákat. 1987-ben végleg hazaköltözött Pápára. Több, mint tíz évvel ezelőtt egy fiatalkori motorbaleset kései következményeként elvesztette az egyik lábát, azóta kerekesszékben telnek a hétköznapjai. Ezért is emelte fel a festőecsetet, és innentől folyamatosan születnek a festővásznon a gyönyörű táj- és természetképek, életképek, reprodukciók.

- Kalandos életem volt, bebarangoltam az egész országot. Harminc évig horgásztam, végigjártam a Kőrösök vidékét, a festői dunai holtágakat, és a Balatonon is szerettem pecázni. Vadásztam is valamikor, ezért szerepelnek festményeimen erdők, vízpartok, tájképek, és főként szarvasok. Emellett nagy hatással volt rám a tavaly győri Munkácsy-tárlat, ennek emlékére készítettem néhány Munkácsy-reprodukciót is – mesélte Lovász István, aki meglehetősen fiatalon elkezdte az alkotást. - Óvodás koromban már rajzoltam, igaz, később a zene felé indultam el, rövid ideig zongorázni tanultam. A rajzolás visszajött a sorkatonai szolgálat alatt, amit Lentiben töltöttem. Később készítettem intarziás bútorokat, díszdobozokat is. Tíz éve élek az attyapusztai Ujvári János Református Szeretetotthonban, ahol mindenben támogatnak, vásznakat, festékeket, ecseteket biztosítanak számomra az alkotáshoz. Nagy motivációt és lendületet ad egy-egy országos díj. Ezért is várom már a következő pályázati kiírást, amely után másnap azon gondolkodom, milyen témát lehetne megörökíteni. Ha az egészségem is megengedi, még szeretnék jónéhány képet festeni a jövőben – fogalmazott Lovász István, akinek festményei hamarosan a pápai Pannonia Reformata Múzeumban is láthatóak lesznek, ahol közel ötven kép kerül majd kiállításra egy önálló tárlat keretei között várhatóan jövő év elején.

2023. december 20. Polgár Szilárd